Erkély jelenet

1.0Szenvedélyes szösszenetekhttps://kepzelet.cafeblog.huJoyohttps://kepzelet.cafeblog.hu/author/Joyo-2-2-2-2/Erkély jelenet Az éjszakai levegő kellemesen simogató volt. Csend honolt a tájon, csupán a szobából kiszűrődő halk zene duruzsolt. A szúnyogok is távol maradtak. Ott ültem <IMG class=blogkep src="https://kepzelet.cafeblog.hu/files/Ghotic2020.jpg" align=left>az erkélyen, lábaimat a virágládán nyugtattam, kezemben egy pohár finom vörösbort fogattam. Párom mellettem ült, hasonló pozícióban. Éppen belekortyolt a borba. Csak néztem őt. A lakás csak a miénk volt, és még hosszú napokig nem kellett attól tartanunk, hogy bárki is ránk nyitna. Maga a helyzet is izgató volt, hogy gond nélkül bármikor szeretkezhettünk. A bor jótékony hatása is felkavarta a libidómat. -Miért nézel így? – kérdezte. -Tetszel – mondtam. -Mire gondolsz? -Szerinted? -Kezdjek félni? -Inkább megmutatom, mi jár a fejemben – mondtam letéve a borospoharat. Lassan térdre ereszkedtem és odamásztam hozzá. Két kezemet a térdére tettem, s lassan elkezdtem felfelé csúsztatni őket a combján. Közben felmosolyogtam rá. Éreztem, hogy megmozdul a férfiassága, növekedésnek indult a nadrág alatt, amit minél gyorsabban szerettem volna leszedni róla, de visszafogtam magam. -Kezdem sejteni, mire gondolsz. -És tetszik? – kérdeztem. Hangom dorombolóvá vált a vágytól. Rángatózott minden intim izmom a gondolatra, hogy mit fogok vele művelni. -Nagyon – nyögte elfúló hangon, ahogy lehúztam a cipzárt a nadrágján, majd benyúltam, hogy kiszabadítsam őt a ruha fogságából. -És még el sem kezdtem. Ott lüktetett a kezemben. Akartam őt, ahogy ő is engem. Finoman a körbenyaltam, majd igyekeztem eltüntetni az egészet a számban. Felnyögött, ujjai a hajamba túrtak és simogatta a fejemet. Jó volt hallani, hogy mennyire jó neki. Egyre keményebb lett, lüktetett az ujjaim között. Sóhajai, nyögései egyre sűrűbben hangzottak a fejem fölül, végül elhúzott magától. -Várj! – nyögte. Mély levegőt vett, összeszorította a szemeit, míg kicsit lenyugodott. Rá mosolyogtam. -Gyere, szeretkezz velem – mondtam és felálltam. Elindultam befelé, de nem engedett. Visszahúzott, maga elé állított és mire kettőt pislogtam, szinte letépte rólam az alsó ruházatomat. Már csupán a felsőm maradt. Kioldotta a saját nadrágját, majd az ölébe vont. Ahogy oda ültem, keményen belém csusszant. Mind a ketten felnyögtünk. Fejem hátra hanyatlott. Teljesen kitöltött, és ahogy mozogtam egyre keményebb és keményebb lett. Lehúzta rólam a felsőmet, száját pedig az egyik mellbimbómra zárta. Az újabb impulzustól felnyögtem és a hajába markoltam, hogy még közelebb húzzam magamhoz. -Ó, te jó ég! – nyögtem. -Tetszik? – kérdezte elfúló hangon. -Hülye kérdés volt. Ekkor leemelt magáról, felállt, majd határozottan az erkély felé fordított, hogy nekitámaszkodjam. Ő mögém lépett, megragadta a csípőmet, s újra belém siklott. Felsikoltottam. Hangom visszhangot vert a lakótelep házai között. -Csss – suttogta a fülembe, majd megharapta a fülcimpámat. Szája lejjebb vándorolt, a nyakamra, s mikor fogait újra a tarkómba mélyesztette, ismét felnyögtem. Nem tudtam visszafogni magam. -Még. Még akarom. Annyira jó. Ne hagyd abba – nyögtem. Szorosan magához ölelt, éreztem, hogy egyre mélyebben és mélyebben fúrja belém magát. Nekiverődtem az erkélyládának. Olykor fájt, de nem érdekelt. Vad tempót akartam, azt, hogy fájjon, hogy belém marjon, harapjon. Tudtam, hogy ujjainak nyomat meg fog maradni a csípőmön, de nem érdekelt. Telhetetlennek éreztem magam. Testemben egyre jobban nőtt a feszültség. Tudtam, hogy közel a kielégülés. Annyira fel voltam hevítve, hogy nem kellett sok az orgazmushoz. -Hol tartasz? – hallottam a fülem mellől, ahogy újra készült a nyakamba harapni. -Gyere – nyögtem sürgetően. -Biztos. -Csak gyere. Keményen megmarkolt, a mozdulatai kemények lettek és kiesett a ritmusból, ahogy belém áradt és vitt magával engem is. Felsikoltottam. Nem érdekel, hogy kit verek fel a hangommal. Ő is felnyögött. Közben beleharapott a vállamba. <?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com:office:office" /><o:p> </o:p> Percekkel később is csak pihegtünk. Ott ültünk a széken, én az ölében. Ki voltam pirulva, fejét a melleimre hajtotta és szorosan magához ölelt. Reméltem, hogy még sok ilyen boldog nap vár ránk. rich