A szenvedély útja
2011 január 5. | Szerző: Joyo
Nagyon nehéz volt uralkodni magamon. Düh és szexuális vágy
keveredett bennem. 
Utáltam ezt az időszakot, amikor nehéz parancsolni a
hormonjaimnak, amikor kielégítetlenségem kínjában legszívesebben lekapartam
volna a tapétát a falról. Sebezhető voltam, és gyűlöltem a helyzetet, hogy pont
egy olyan férfi mellett kellett ülnöm az autóban, aki hajdanán nagyon mélyen
megsebzett. És mégis… a legjobban azt gyűlöltem, hogy a bennem megbújó ösztönlény
teljesen rágerjedt. Próbáltam arra fogni, hogy csupán azért, mert emlékezett
rá, hogy milyen jó is volt vele az ágyban. Mélyet sóhajtottam és csak meredtem
előre. Figyeltem, ahogy az autó keresztülsuhan az éjszakai tájon.
-Nagyon feszült vagy
– törte meg a köztünk lévő csendet.
Megborzongtam. A hangja nyomán valami különös kéjes hullám
cikázott végig a gerincem mentén.
-Ne csodáld –
mondtam, de még mindig nem néztem rá. Reméltem, hogy jól teszem. Csak semmi
szemkontaktus!
-Én sem pont erre
számítottam, de minden autó megtelt, és nem akartalak ott hagyni – mondta.
-Igazán kedves vagy –
mormogtam.
-Inkább hazasétáltál
volna? – kérdezte. A hangjában nevetés bujkált.
-Miért? Csupán tíz kilométer.
Láttam a szemem
sarkából, hogy engem néz. Az út helyett. Bár… miért is aggódtam. Hajnali kettő
múlt, az országúton pedig csak mi voltunk.
-Pont magas sarkúban
gyalogolnál tíz kilométert? Ugyan.
-Ne legyén ennyire
undok! – vágtam vissza.
-Még, hogy én? Te
nem nézel a szemembe, te vagy feszült… sőt, egyenesen frusztrált. Mi bajod van?
– kérdezte egyre türelmetlenebbül.
-Semmi. De, ha van
is, nem miattad van, ez úgymond általános… – motyogtam a hajamat hátrasimítva.
Néma csend. Egy oldalpillantást megengedtem magamnak.
Gondolkodott. Végül, mintha megvilágosodott volna a kérdéssel kapcsolatban… a
szemöldöke picit megugrott. Majd lassan, vontatottan megszólat az utat nézve.
-Már tudom.
-Mégis mit? –
kérdeztem.
-Hogy mi a
kicseszett bajod – mondta. – Peteérésed van, mi?
A szemeim kikerekedtek.
-Honnan veszed?
-Három évig jártunk.
Csak egy kicsit kell rád hangolódnom, és már tódulnak is az emlékek. Volt olyan
eset, hogy még alig léptem be az ajtón, máris rám vetetted magad.
-Na igen – mondtam,
s csak, hogy leplezzem a zavaromat, igyekeztem az erdőre koncentrálni, amin
keresztül haladtunk. – Megesett. Igen. De ne félj, most nem fog.
Néhány percig néma csendbe burkolódzott. Úgy gondoltam ezzel
talán lezártnak is tekinti a témát. Ám a következő pillanatban lehúzódott egy
útszéli pihenőhöz és leállította a motort. Kérdőn néztem rá. A szívem a
torkomba ugrott. Igazából felesleges volt feltenni a kérdést, mégis kicsúszott
a számon…
-Mi van?
-Nem bírom nézni a
frusztráltságodat – kikapcsolta a biztonsági övet, majd nyúlt az enyémért.
-Na álljon csak meg
a menet – hőköltem hátra. – Nem, nem és nem.
-Mit nem?
-Nem szexelek veled –
mondtam.
-Csak segíteni
akarok – mondta ő.
Talán ő nem mérte fel kellőképpen a helyzetet, vagy talán
én, de az adrenalinom az egekbe szökött. Kioldottam a biztonsági övemet és
kiszálltam az autóból.
-Most meg hová mész?
– szólt utánam.
-Nincs szükségem
jótékonykodásra – mondtam az autó fényszórói előtt állva. Tudtam, hogy helytelen,
amit csinálok. És képtelen voltam felmérni mi az ő pontos célja. De ott álltam
hét centis magas sarkú cipőben, fekete térdig érő koktélruhában, karjaimat
összefonva a melleim előtt, arcomon sértett, vagy talán inkább durcás
grimasszal.
Ő is kimászott az autóból.
-Hihetetlen vagy –
morogta. Láttam az arcán, hogy dühös. – Eszemben sincs jótékonykodni. Nem
vagyok önző, és nem akarom kihasználni a helyzetet sem. De mind a ketten
szabadok vagyunk, te pedig majdnem kigyulladsz, úgy égsz a szex után.
Megragadta a karomat
és magához rántott.
-Gyere már ide a
szentségit neki! – morogta, s mikor odatántorodtam, olyan szenvedéllyel csókolt
szájon, hogy majdnem elvesztettem az egyensúlyomat a sarkaimon billegve. Olyan
szorosan ölelt magához, hogy a szövetnadrágon keresztül tisztán éreztem kőkemény
férfiasságát. Abban a pillanatban, ahogy eme testrésze az ágyékomhoz ért,
minden maradék józan eszemet elvesztettem, az ösztönlény pedig keresztültörte
magát a gátlásaimon. Ugyan olyan hévvel viszonoztam a csókot, a zakón keresztül
és martam, karmoltam a hátát. Nem érdekelt már semmi, csak az, hogy
megkeféljen. Csak semmi gyengédség. Színtiszta szexre vágytam! Mikor ezt
szavakba is öntöttem, az arcán valami diadalittas mosollyal eltolt magától, a
vállamnál fogva megragadott, megfordított és óvatosan, de határozottan oldalról
a motorháztetőre nyomott. Megborzongtam a kéjtől. Éreztem, hogy lüktet az ölem,
egyre jobban forrósodok. Tudtam, hogy semmi bemelegítésre nem lesz szükség,
mert maga a veszekedés volt az előjáték.
Két kezemre támaszkodva kicsit felemeltem a felsőtestem, ő
pedig a tarkómba mélyesztette a fogait, amíg igyekezett kiszabadítani a
férfiasságát ruhái fogságából.
Mikor sikerült neki, lenyúlt a térdeimhez, derékig felhúzta
rajtam a ruhát, lábaimat kicsit széjjelebb nyitotta, félrehúzta az alsóneműm, s
csípőmet két kézzel megragadva, keményen belém hatolt.
Felnyögtem a kis szúró fájdalomtól, majd a sokkoló
gyönyörtől, ami szétáradt a testemben.
-Maradj csak ott –
mondta a kelleténél kicsit keményebben, mikor próbáltam felegyenesedni, ő pedig
ismét megfogta a tarkómat és határozottan a motorháztetőre nyomott. Az melegen
simult a felsőtestemhez, miközben egy másik forróság egyre inkább fokozódott az
altestemben. Körmeimmel végigszántottam
a festést, belekapaszkodtam a peremébe, s minden egyes lökésnél felsikoltottam.
A sűrű, sötét erdő elnyelte a hangomat.
Ő rá hajtolt a
hátamra, megharapta a tarkómat és a vállamat, aminek hatására még még élesebbet
sikoltottam. Ebben a pózban tökéletesen ingerelt, én pedig már nem voltam
messze az orgazmustól. Ekkor a fülemhez hajolt…
-Erre vágytál? Hüm?
Ezt akartad? – az ő hangja is meg-megcsuklott. Valahol, halványan, a tudatom
mélyén tudtam, hogy nagyon közel jár ő a kielégüléshez. Kő keménnyé merevedett.
-Igen – nyögtem. –
Úr isten, igen!
-Helyes.
Ekkor megszűnt a szorító érzés a nyakamon, én pedig lassan
felegyenesedtem. Ekkor a lökések abba maradtak, majd kicsúszott belőlem. Kézen
fogott, majd az anyósüléshez vezetett. Ő beült, kioldotta az övcsatját, a gombot,
majd a ruháit lejjebb tolva szabaddá tette magát. Én kibújtam a bugyimból. Ő
megfogta a kezem és az ölébe invitált. Szemből ereszkedtem rá, s úgy éreztem
ezúttal én diktáltam a tempót, de a harmadik lökésnél rá kellett ébrednem, hogy
tévedtem. Hatalmasat tévedtem. Két keze a csípőmre és a fenekemre fonódott, s
mozgatni kezdett magán, úgy, hogy csillagokat láttam a kocsi légterében. Egyik
kezemmel a kapaszkodót a másikkal hátratámaszkodva a műszerfalat markoltam.
Előre-hátra, föl és le mozgatott, nyögött, kapkodott a levegő után, én pedig
telhetetlenebbnek, ugyan akkor végtelenül mámorosnak éreztem magam.
Ekkor felpattantak a szemei.
-Úr isten, te
tényleg telhetetlen vagy – mondta rekedten.
-Igen. Az.
Ekkor ismét meg állt. Megpaskolta a hátsómat.
-Lefelé kislány.
-Miért – nyögtem én
is rekedt hangon.
Kiparancsolt az öléből, kimászott az autóból, majd felültetett
a motorházfedélre, lábaimat a vállára vette, s ismét belém merítette magát.
Olyan vadul és keményen, hogy úgy éreztem, a méhem feljebb költözik a hasüregemben!
Markolta a melleimet, a csípőmet, majd újra a hasamra fordított. Néhány lökés
után feljutottam a csúcsra. Hangosan sikoltva bele a világba a gyönyöröm. S
miközben a hüvelyizmaim görcsösen összerándultak, ő sem bírta tovább. Állatias
moraj kíséretében ő is elélvezett.
Mind a ketten nagy kortyokban szedtük a levegőt. Ő a hátamra
borult. Éreztem, hogy az ő lábai is remegnek. Lassan elhagyta a testemet, s
néhány perccel később az autóban ültünk mind a ketten, még eléggé mámorosan.
-Most jobb? –
kérdezte egy nagyot nyelve.
-Ühüm – bólintottam,
mert a hangomat még mindig nem találtam.
-Remek – már mosolygott,
s igyekezett visszavarázsolni magát a nadrágjába.
-De ez ugye nem azt
jeleni, hogy újra kezdünk bármit is? – kérdeztem. Nem akartam újra megsérülni.
-Nem. Nyugodj meg.
Hacsak nem jössz el hozzám, és nem kezdjük újra a szexet. Ha jól emlékszem,
ilyenkor egy nem szokott elegendő lenni. Én pedig nem szeretek félmunkát
végezni.
Ezen elnevettem magam. De rábólintottam a dologra. A hajnal
már nem volt olyan messze.
Kaland a nagy tónál…
2010 december 1. | Szerző: Joyo
Különös érzés, mikor a feljebbvalód indítja meg a szexuális fantáziádat! Talán a presztízs…talán az a tudat, hogy ő parancsol neked, hogy feletted áll…ez mind-mind 
izgatóan hat a fantáziádra! Valahol mélyen, ott, ahol az ősi, állatias ösztönök tanyáznak, felébred benned a szaporodási vágy.
Velem is megtörtént.
Az elmúlt hónapokban valahányszor elérkezett a peteérésem időszaka, és behívatott magához beszélgetni, vagy, hogy kiossza az aznapi feladatomat, a gyomrom görcsben volt, zakatolt a szívem, és vér tódult olyan testrészeimhez, amihez nem lett volna szabad, hiszen mégiscsak a főnökömről volt szó! De mégis…. Ha néha hozzám ért, vagy összenéztünk és elakadt a mondandójában, felszikrázott közöttünk a levegő. Úgy éreztem, valami benne is megmozdulhatott felém. És annak, az ideje, hogy az a feszültség, ami köztünk vibrált, felrobbanjon…nem is olyan sokára érkezett el…
Ősz volt, még az a fajta lombsárgító este, amikor kellemes sétálni egy könnyű kabátban. A cég a mi régiónknak megszervezett egy „köszönjük, hogy kidolgoztad a beledet értünk” hála bulit a nagy tónál. Éjjelre a beszédek és díjkiosztások utánra jelmezbált rendeztek, így mindenki vitt magával valami „ijesztő” maskarát, s lélekben felkészítette magát a rituális evészetre-ivászatra-párzásra…mindarra, ami ilyenkor szokás volt. Jómagam boszorkánynak öltöztem. Igen, tudom, hogy elcsépelt a hacuka, de ezt éreztem a legközelebb állónak magamhoz. Színtiszta feketébe öltöztem. Ez azt jelentette, hogy nem csupán a kihívó koktélruha, a magas sarkú cipő és az ujjatlan felkarig érő csupa csipke kesztyű, de még az alá húzott combharisnya, bugyi és csipkemelltartó is éjsötét volt! Szemeimet fekete tussal, ajkaimat vörös rúzzsal húztam ki. Azt hiszem ösztönösen, nem bíztam semmit a véletlenre. A rituálé megkövetelte…és mikor, ha nem azon a teliholdas éjszakán szikrázzunk, mint, akik csupasz vezetéket fogtak?
Az éjszaka jó hangulatban telt. A munkatársak között sok volt a vámpír és boszorkány, de én valahogy mégis a tőlem két székkel odább ücsörgő vérszívót nézegettem. Cilinderrel, fekete öltönnyel, vörös bélésű sötét köpennyel jól mutatott a félhomályban, s olyan élvezettel kortyolta a kezében lévő vörösbort, mintha valóban valaki vérét inná.
Olykor-olykor összenéztünk és mosolyogtunk. A társaságunk fokozatosan elment táncolni, én, pedig az elfogyasztott bormennyiségtől annyira megszédültem, hogy muszáj volt kiülnöm a tópartra, hogy kiszellőztessem a fejem. Forgott velem a borgőzös világ. Magamnak köszönhettem! Csakis magamnak!
Éppen hátrahajtottam a fejem és lehunytam a szememet, hátha akkor megszűnik mozogni a föld, de csupán rosszabb lett a helyzet! Ekkor azonban valaki leült mellém.
-Már megijedtem…olyan hirtelen tűntél el.
Ismerős volt a hang, s ahogy csukott szemmel hallgattam, megborzongtam tőle. Lassan visszahajtottam a nyakam függőlegesbe, bár, ahogy kinyitottam a szemeimet újra szédülni kezdtem. A nagy zöldes barna szemek aggódva engem fürkésztek.
-Nyugi, a seprűmet otthon hagytam. Részegen jobb, ha nem vezetek – feleltem.
Ő felnevetett.
-Látom annyira, azért nem lehetsz rosszul.
-Csak levegőre vágytam – vontam meg a vállam.
– Legalább egy kabátot kihozhattál volna magaddal – mondta kicsit atyáskodva, majd felállt, levette a köpönyegét és körém, kanyarintotta.
-Köszönöm – mosolyogtam kicsit erőtlenül, mert zavarba jöttem az előzékenysége miatt. Ritkán tapasztaltam.
-Lehet, hogy jobb volna, ha inkább felkísérnélek? Ramatyul nézel ki.
-Köszi, ez kedves volt… amúgy úgy is érzem magam. Az, hogy lehet, hogy rajtad nem is látszik? – ráncoltam a szemöldököm, miközben ő talpra állított, és bal karomat a sajátjába főzte, hogy megtámaszkodhassam benne.
-Talán jobban bírom – mondta vállat vonva.
Az épületben kibújtam a magas sarkú cipőkből, hogy könnyebben közlekedhessek. Úgy éreztem, hogy a Sors azon mesterkedet, hogy kiolthassam a bennem tomboló ösztönöket, ugyanis a következő percekben minden a főnököm karjaiba hajtott. Az alkoholtól elvesztettem az egyensúly érzékemet miközben igyekeztem levenni az egyik topánomat, s mivel a tűsarok és a süppedős szőnyeg amúgy sem túl jó barátok, megbicsaklott a bokám, és szó szerint a karjaiba zuhantam. Riadtan pislogtam rá, miközben ő mindkét karjával ölelt és tartott a folyosón. Az idő megállt a levegő, pedig felszikrázott, ahogy az elmúlt időben oly sokszor, ám most valahogy a helyzet egyre feszültebbé vált, a távolság, pedig gyorsan fogyott közöttünk. Mikor a szánk összeért, akkora kisülést éltem át, hogy egy pillanatra megvakultam. Mintha hátulról fejbekólintottak volna! Téptük, harapjuk egymás száját, belemarkoltam a tarkójába, hogy még közelebb húzzam magamhoz.
Mikor szétváltunk, az ő tekintete is homályos volt. Ugyan arra gondoltunk, de neki volt elég lélekjelenléte megszólalni…
-Az enyém közelebb van. Fogd a cipőd.
Több sem kellett, felkaptam a padlóról a cipőimet, ő megragadta a kezem, és már húzott is maga után. A kártyakulccsal kinyitotta az ajtót. Berántott, becsukta, majd a hátamat neki nyomta, miközben újra megcsókolt, s teljes testével hozzám préselődött. Egyik keze hol a derekamat, hol a csípőmet markolta, a másik hosszú göndör hajamat, majd mind a kettő megállapodott a ruhám két vékony pántján.
-Mennyire vagy részeg? – súgta a számba.
-Annyira igen, hogy gátlástalan legyek, de annyira nem, hogy később megbánjam…
-Helyes – mondta rekedten, majd újra megcsókolt, s miközben a nyelvünk vad csatát vívott, sietve lecsúsztatta vállaimról a pántokat. Ujjai mohón kutatták a testemet a ruha anyagán keresztül, s igyekezett egyre lejjebb és lejjebb tolni rajtam, hogy több és több csupasz bőrfelülethez érjen.
Nyelve hegyével a bőrömre rajzolgatott, egyre lejjebb haladva, míg a fekete ruha sötét tócsaként nem terült szét a lábaim körül. Elhúzott az ajtótól, majd a keskeny ágyra nyomott, s elkezdett vetkőzni. Sorra kioldotta a fekete ing sötét gombjait, az elegáns cipőt, az élére vasalt nadrágot is levetette magáról, s így sorba, míg ruhátlanul nem közeledett felém az ágyon. Lassan bemászott a lábaim közé, kezét végig futatva a jobb lábamon, harisnyán keresztül bokától indulva egyre feljebb és feljebb, míg végül mutatóujját beakasztva az alsóneműm vékony pántjába, le nem húzta rólam. Ahogy a keze elindult vissza, az alhasam és az intim izmaim vadul rángani kezdtek, míg végül nem akartam mást, mint magamhoz ölelni, körülfonni, karmolni, harapni a testét, s magamba fogadni olyan mélyen, amennyire csak lehetséges. Egyik kezével megmarkolta a csípőmet, s finoman magára húzott. A testemben tűzijáték robbant, ahogy mind a ketten felnyögtünk. Körmeimmel vörös csíkokat szántottam a hátába, ahogy mozogni kezdett, s miközben a fülcimpámat majszolgatta, megkért, hogy öleljem át teljesen, majd megfordult velem, s én kerültem felülre. Két keze a térdemtől elindult felfelé a combjaimon, a csípőmön, át a hasamon, majd lassan kioldotta a melltartóm kapcsát és levette rólam. Már csupán a harisnya maradt, de úgy tűnt, attól nem állt szándékában megszabadítani. A tudat engem is izgatott. Két keze végül a csípőmön találta meg végső helyét, csak néha-néha vándoroltak fel a melleimhez.
Hol lassan-kéjesen, hogy erőteljesebben ringatóztunk. A testem néha ívbe hátrahajlott, hogy más szögben érjen, s ettől még közelebb kerültem a feszültséggel teli robbanáshoz.
Ujjai a tarkómra csúsztak és lehúzott magához. Forrón megcsókolt, majd egy hirtelen mozdulattal, amitől majdnem leestünk a keskeny szállodai ágyról, maga alá gyűrt. Fel kellett nevetnem. Egy pillanatra megdermedt, de ahogy a szemeimbe nézett, már ő is nevetni kezdett.
-Minden rendben? – kérdeztem.
-Igen. Csak elvesztettem az egyensúlyom – mondta még mindig nevetéstől csillogó szemmel.
-Miért cseréltünk helyet? – érdeklődtem.
-Mert jobb szeretek uralkodni – mondta, s mielőtt még reagálhattam volna, két karomat a fejem mellett lefogta, miközben mozdulatai egyre súlyosabbá és gyorsabbá váltak, a nyakamat harapta, szívta, nyalta, ahogy egy ízig-vérig vámpír szokta.
Az orgazmus már nagyon közel volt, s mikor ismét a nyakamba mélyesztette a fogait, átlendültem azon a bizonyos holtponton, s miközben a sorozatos tűzijáték robbant a testemben, az izmaim lassan elernyedtek.
Hamarosan ő is követett, a vállamba kiáltva a gyönyörét, majd lassan elernyedt, s teljes súlyával rám nehezedett.
Mikor hajnalban magamhoz tértem, oldalvást feküdtünk az ágyon, ő, pedig hátulról ölelt. Az éjjeliszekrényen lévő mobil után matattam, hogy megtudjam mennyi, lehet az idő.
04:15
-Oh, basszus – morogtam alig hallhatóan. Óvatosan kibontakoztam az öleléséből, és öltözködni kezdtem. Ő elfoglalta a keskeny kis ágyon felszabaduló helyet is, és aludt tovább. Éreztem, jobb, ha nem ébredek föl mellette reggel. Tudtam, hogy ebből nem válhat komoly kapcsolat, és jobb, ha nem beszéljük meg. Megtörtént, csodálatos volt, de ennyi. Majd megpróbálok úgy viselkedni, mintha semmi sem történt volna. Ezen gondolkodtam, miközben kezembe fogtam a topánjaimat. Már nyitottam az ajtót, mikor meghallottam a sötétből…
-Hová mész?
-A szobámba.
-Miért? – kérdezte rekedten.
-Jobb, ha nem itt ér a reggel. Mind a kettőnknek.
Ekkor megragadta a karomat és visszarántott maga mellé.
-Dehogy is mész te a saját szobádba. Butaság. Maradj itt.
-Azt hiszem elég furán, festene, ha reggel tőled sétálnék le reggelizni a jelmezemben.
-Majd kitalálunk valamit. Csak maradj még egy kicsit…
És nem engedett el. Reggelig…
Ami pedig onnan következett? Csak a szürke hétköznapok, és többet nem beszéltünk róla. Ha összeér a kezünk, felszikrázik köztünk a levegő, ott a kimondatlan vágy… de eldöntöttük, hogy ezt az egyetlen kilengést engedtük meg maguknak. Megmaradt a főnök-beosztott szerep…
Liezon a nyaraláson
2010 január 16. | Szerző: Joyo
A lépcsőnyikorgás távolról úszott felém. Az órámra pillantottam. Éjfél múlt két perccel. Pontos. Sosem hittem volna róla. Bár, ha valakinek egy régi vágya 
beteljesül hét év után, azt hiszem, ezt nem kell megmosolyogni. Az izgatottságtól megborzongtam. Égett bennem a vágy, de nem akartam lerohanni. Kimásztam az ágyból és felhúztam a köntösömet. A halk, de határozott kopogtatásra kinyitottam az ajtót. Felnéztem rá. Ott állt a küszöb előtt. Se a tartását, se a tekintetét nem tartottam ártatlannak, pedig azt mondta, még senkivel sem feküdt le. Felelősséget érezte, jól kell sikerülnie. De mégis mivel lehetne elrontani? A férfiak, nem éreznek közben fájdalmat.
-Beengedsz? – kérdezte.
Úgy nézett rám nagy zöldes-barna szemeivel, hogy attól féltem, lángra kap a köntösöm.
Talán a tekintete, vagy esetleg az a határozottság késztetett rá, ami a lényéből áradt, de megmarkoltam a fekete pólóját, és berántottam a szobába. Azzal a lendülettel magához húzott, megcsókolt és az ajtót belökve mögöttünk, a hátamat nekinyomta. Egyik kezével a hajamba markolt és hátrahúzta a fejemet, hogy a nyakamhoz férjen. Nyalta, harapta a bőrömet. Felnyögtem. Mindennél jobban vágytam arra, hogy magamba érezzem. Intim részeim túlforrósodtak, s mikor az addig a derekamat fogó keze becsúszott a köntös és a rövid hálóing alá, hogy megmarkolja a fenekem, minden addigi elhatározottságom arról, hogy visszafogom magam, köddé vált. Mozdulataiból, érintéséből, csókjaiból éreztem, hogy nincs szükség a tartózkodásra. Szabadjára engedtem a vágyaimat, kezdjen vele, amit tud, egyszerűen szexelni akartam. Lehetőleg minél gyorsabban és minél gátlástalanabbul! Nyaka köré fontam a karjaimat. Furamód lábujjhegyre kellett, hogy álljak hozzá. Öt évvel idősebb voltam nála, ő tizennyolc éves létére még is jócskán túlnőtt rajtam. Vállai szélesek voltak, karjai vastagok, izmos tarkójába belevájtam a körmeimet, a nyögéstől pedig, ami felszakadt belőle, összerándultak intim izmaim. Nyelvünk vad csatát vívott, közben megragadta az egyik lábam és a csípőjéhez emelte. A medencénk így olyan szögben ért össze, hogy tisztán érezhettem mi vár rám. Testem önkéntelenül is reagált erre a felhívásra, s hozzádörgölőztem. Mind a ketten levegő után kaptunk, majd ajkunk újra összeforrt. Lerángattam róla a pólót, körmeimmel végigszántottam a vállait és a széles mellkast, melyet sötét szőr fedett. A félhomályban láttam, hogy kreolos bőrén kivörösödő domborulatokat hagynak a körmeim, a mellbimbói, pedig megkeményednek. Tetszett a reakciója, de ennél többre volt szükségem. Azt akartam, hogy zsibbadjon el, vergődjön a kéjtől, hogy uralkodjak felette. Tudtam, hogy miként érhetem el. Elvettem a lábamat a csípőjétől, majd lassan, de annál szenvedélyesebben harapdálni és nyalogatni kezdtem a felsőtestét. Éreztem, hogy megremeg a tevékenységem alatt, mikor, pedig körbenyaltam és kicsit ráharaptam egyik, majd a másik mellbimbójára, felnyögött.
-Cssss. Ne verd fel az egész házat – csitítottam, de mosolyogva haladtam tovább. Letérdeltem elé, egyik kezemet a fekete nadrág tetejébe akasztottam készen arra, hogy lehúzzam róla, de előtte még, a másikat végigfuttattam kemény, forró férfiasságán. Tetszett, amit éreztem. Ő felnyögött. Felmosolyogtam rá. Talán a diadal, vagy a túl nagy magabiztosságom nem tetszhetett neki, de megragadta a jobb felkaromat és felrántott a földről. Keményen nekinyomott újra az ajtónak. A gyomrom kicsit megugrott a tekintetétől. Teljesen elsötétült, arca elszánt volt.
-De…
-Nem! – mondta halkan, de keményen. Hangja rekedt volt a vágytól. Lerángatta rólam a lenge köntöst, majd megragadta a kombinészerű hálóinget. Olyan gyorsan mozgott, hogy hirtelen fel sem fogtam, mire készül. Eltépte a pántokat, majd ugyan olyan hirtelen az ajtóval szembe fordított és neki nyomott. Halkan felsikoltottam, mikor meghallottam a szatén anyag reccsenését. A hátam közepén lévő varrásnál hosszába letépte rólam a lenge anyagot, majd bal kézzel összefogta a két csuklómat és a fejem fölé, szorította. Vad volt, határozott és gátlástalan, pont olyan, amilyet akartam. Feltüzelt, hogy uralkodik rajtam, hogy teljesen leigáz és megpróbál betörni. Hallottam mikor levette a nadrágját, majd a fülem mellől, közvetlen közelről a hangját.
-Tedd szét a lábad! – egyáltalán nem volt agresszív a hangja. Beleborzongtam, mikor forró lehelete elérte a fülemet. Akaratlanul is engedelmeskedtem a parancsnak. Szabad keze besiklott a lábaim közé. Amikor ujjaim hozzám értek, csupán akkor tudatosult bennem, hogy mennyire nedves vagyok. Elégedetten belemorgott a hajamba, majd visszahúzta a kezét. Már nagyon vágytam rá, hogy bennem legyen. Remegett minden tagom. Ekkor megéreztem őt ott, ahol előbb még a keze járt. Egyetlen határozott mozdulattal belém vágta magát. Egyáltalán nem volt kellemetlen. A gyönyörűségtől hangosan felnyögtem, már nem érdekelt, hogy ki hallja. Félre söpörte a hajamat a tarkómról, majd mind a két csuklómat megfogva kétoldalt az ajtónak támasztotta közben szüntelenül diktálta a kemény iramot. Hátamat bedomborítottam, hogy érezzem a testét. Bőre forró volt, szíve a lapockámon dübörgött, fogait, pedig a tarkómba mélyesztette.
A karjába kellett harapnom, hogy ne verjem fel a nyaralót. Ő is szaporán szedte a levegőt, elengedte a karjaimat, majd egyik kezével a csípőmet, másikkal a melleimet ölelte.
-Még! Igen, még! – nyögtem, ahogy tarkóm a vállának döntöttem.
-Hogy, te milyen szexéhes perszóna vagy – lihegte a fülembe, miközben harapdálta.
-És egy gátlástalan ribanc.
-Ó, igen. Az – helyeselt, majd a következő pillanatban elhagyta a testemet, nagy lendülettel megfordított, majd felkapott az ölébe, hátamat az ajtónak támasztotta és újra belém merült. Lábaimmal megtámaszkodtam a csípőjén, karjaimmal körülfontam a nyakát, és igyekeztem átvenni a ritmust. Szája hol a nyakamon, hol a melleimen kalandozott, vadul falva őket. Nagyon mélyen magamban éreztem, szemeim előtt színes karikák táncoltak a gyönyörtől, de még ezen a mámoron át is átszűrődött az ajtó hangja, amint ütemesen a tokjához verődik.
-Várj, várj! Ez így nem lesz jó – próbáltam lefejtegetni fejét a mellemről, hogy rám figyeljen.
-Miért?
-Fel fognak ébredni a többiek.
Erre nem felelt, csupán megfordult velem és rádobott az ágyra. Én kihívóan rámosolyogtam, amíg óvszert húzott, majd elindultam hátrébb, mikor felém mászott. Megragadta a bokám és visszarántott maga alá. Nem sok esélyem volt a menekülésre. Nem mintha menekülni akartam volna előle. Két kezem a fejem mellé szorította, én, pedig felemeltem a csípőm, hogy megkönnyítsem a dolgát. Ő keményen belém siklott, szája nyelte el a sikolyomat. Kemény, vad ritmust diktált, szinte beleágyazódtam a matracba. Sikítani akartam, de képtelen voltam, a csókjai visszafogtak benne. Miután elengedte a kezeimet, feltámaszkodott, én, pedig felnéztem rá. Ott magasodott felettem, arca kéjben úszott, ahogy engem nézett. Rá mosolyogtam, ő viszonozta. Kicsit változtattam a csípőm helyzetén, hogy megtaláljam a megfelelő szöget. A színes karikák újra táncolni kezdtek a szemeim előtt.
Érzékeltem, hogy nagyon közel van már a csúcshoz.
-Kérlek, fogd még kicsit vissza magad. Már közel vagyok.
-Megpróbálom – nyögte szaggatottan szedve a levegőt.
-Addig gondolj valami másra – nyögtem, és a vállában megkapaszkodva lehúztam magamhoz, hogy hozzápréselődhessek. Nem kellett sok, hogy utolérjen az orgazmus. Beleharaptam a vállába, abba sikoltottam bele a gyönyörömet. Körmeim a hátába mélyedtek.
-Gyere, gyere, kérlek – lihegtem.
Újra felvette a maga ritmusát. Ahogy egyre jobban keményedett bennem, úgy sodródtam az újabb gyönyör peremére. Csak kapaszkodtam belé, ahogy vadul vonaglott a kielégüléstől. Felhörgött, majd az utolsó mozdulattal, végleg rám roskadt. A torkom ki volt száradva, nagy kortyokban szedtem a levegőt. Zsibbadt és remegett minden tagom.
Mikor egy perc elteltével sem mozdult, finoman megsimogattam a tarkóját.
-Jól vagy?
-Nagyon – mormogta bele a hajamba.
Halkan felnevettem.
-Zsibbad mindenem – nyögte, miközben lassan legördült rólam és mellém hevert. Egyik karját még mindig birtoklóan a hasamon hagyta.
-Ez teljesen normális ilyenkor – mosolyogtam a félhomályban.
-Tetszik – mosolygott ő is. – Bocs, hogy nem voltam valami finom, de már nagyon akartam.
-Sejtettem. Még szerencse, hogy én is – kuncogtam. – Egy dologban egyezzünk meg.
-Éspedig?
-Erről senkinek sem beszélünk. Se testvér, se barátok, se szülők. Különösen a barátok vannak kizárva.
-Rendben. De miért? Elmúltam tizennyolc.
-Én, pedig huszonhárom. Nem akarom kivívni senkinek sem a nemtetszését, és céltábla sem akarok lenni. Se nem az első trófeád, amivel hencegni lehet.
-Megegyeztünk – bólintott, majd huncut módon elmosolyodott. – Jó voltam?
Felé fordítottam a fejemet.
-Most azt akarod, hogy tömjénezzelek, mert biztos vagyok benne, hogy nagyon is jól tudod milyen, voltál.
-Igen.
-Mi igen?
-A tömjénezés jólesne – vigyorgott, majd halkan felnevetett, mikor fejbe vertem a kispárnával. Kibontakoztam az öleléséből.
-Most hova mész? – kérdezte.
-Van egy kis dolgom odakint – feleltem, majd kisiettem. Miután visszajöttem. Még mindig a hasán feküdt. Először azt hittem, hogy elaludt, de mikor elkapta az egyik karom és az ágyra rántva maga alá gyűrt, megbizonyosodhattam róla, hogy nagyon is éber. Finoman körbenyalta az egyik mellbimbómat. Beleborzongtam.
-Mit csinálsz? – kérdeztem teljesen feleslegesen.
Nem nézett rám. Épp csak annyira emelte fel a fejét, hogy válaszolni tudjon.
-Kipróbálom milyen gyengéden szeretkezni.
-Máris? – őszintén meglepődtem.
-Be kell pótolnom néhány évet. És szerencsére messze van még a hajnal.
Erkély jelenet
2009 május 5. | Szerző: Joyo
Az éjszakai levegő kellemesen simogató volt. Csend honolt a tájon, csupán a szobából kiszűrődő halk zene duruzsolt. A szúnyogok is távol maradtak. Ott ültem 
az erkélyen, lábaimat a virágládán nyugtattam, kezemben egy pohár finom vörösbort fogattam.
Párom mellettem ült, hasonló pozícióban. Éppen belekortyolt a borba.
Csak néztem őt.
A lakás csak a miénk volt, és még hosszú napokig nem kellett attól tartanunk, hogy bárki is ránk nyitna.
Maga a helyzet is izgató volt, hogy gond nélkül bármikor szeretkezhettünk. A bor jótékony hatása is felkavarta a libidómat.
-Miért nézel így? – kérdezte.
-Tetszel – mondtam.
-Mire gondolsz?
-Szerinted?
-Kezdjek félni?
-Inkább megmutatom, mi jár a fejemben – mondtam letéve a borospoharat.
Lassan térdre ereszkedtem és odamásztam hozzá. Két kezemet a térdére tettem, s lassan elkezdtem felfelé csúsztatni őket a combján. Közben felmosolyogtam rá. Éreztem, hogy megmozdul a férfiassága, növekedésnek indult a nadrág alatt, amit minél gyorsabban szerettem volna leszedni róla, de visszafogtam magam.
-Kezdem sejteni, mire gondolsz.
-És tetszik? – kérdeztem. Hangom dorombolóvá vált a vágytól. Rángatózott minden intim izmom a gondolatra, hogy mit fogok vele művelni.
-Nagyon – nyögte elfúló hangon, ahogy lehúztam a cipzárt a nadrágján, majd benyúltam, hogy kiszabadítsam őt a ruha fogságából.
-És még el sem kezdtem.
Ott lüktetett a kezemben. Akartam őt, ahogy ő is engem. Finoman a körbenyaltam, majd igyekeztem eltüntetni az egészet a számban. Felnyögött, ujjai a hajamba túrtak és simogatta a fejemet. Jó volt hallani, hogy mennyire jó neki. Egyre keményebb lett, lüktetett az ujjaim között. Sóhajai, nyögései egyre sűrűbben hangzottak a fejem fölül, végül elhúzott magától.
-Várj! – nyögte.
Mély levegőt vett, összeszorította a szemeit, míg kicsit lenyugodott. Rá mosolyogtam.
-Gyere, szeretkezz velem – mondtam és felálltam.
Elindultam befelé, de nem engedett. Visszahúzott, maga elé állított és mire kettőt pislogtam, szinte letépte rólam az alsó ruházatomat. Már csupán a felsőm maradt. Kioldotta a saját nadrágját, majd az ölébe vont. Ahogy oda ültem, keményen belém csusszant. Mind a ketten felnyögtünk. Fejem hátra hanyatlott. Teljesen kitöltött, és ahogy mozogtam egyre keményebb és keményebb lett.
Lehúzta rólam a felsőmet, száját pedig az egyik mellbimbómra zárta. Az újabb impulzustól felnyögtem és a hajába markoltam, hogy még közelebb húzzam magamhoz.
-Ó, te jó ég! – nyögtem.
-Tetszik? – kérdezte elfúló hangon.
-Hülye kérdés volt.
Ekkor leemelt magáról, felállt, majd határozottan az erkély felé fordított, hogy nekitámaszkodjam. Ő mögém lépett, megragadta a csípőmet, s újra belém siklott. Felsikoltottam. Hangom visszhangot vert a lakótelep házai között.
-Csss – suttogta a fülembe, majd megharapta a fülcimpámat. Szája lejjebb vándorolt, a nyakamra, s mikor fogait újra a tarkómba mélyesztette, ismét felnyögtem. Nem tudtam visszafogni magam.
-Még. Még akarom. Annyira jó. Ne hagyd abba – nyögtem.
Szorosan magához ölelt, éreztem, hogy egyre mélyebben és mélyebben fúrja belém magát. Nekiverődtem az erkélyládának. Olykor fájt, de nem érdekelt.
Vad tempót akartam, azt, hogy fájjon, hogy belém marjon, harapjon.
Tudtam, hogy ujjainak nyomat meg fog maradni a csípőmön, de nem érdekelt. Telhetetlennek éreztem magam.
Testemben egyre jobban nőtt a feszültség. Tudtam, hogy közel a kielégülés. Annyira fel voltam hevítve, hogy nem kellett sok az orgazmushoz.
-Hol tartasz? – hallottam a fülem mellől, ahogy újra készült a nyakamba harapni.
-Gyere – nyögtem sürgetően.
-Biztos.
-Csak gyere.
Keményen megmarkolt, a mozdulatai kemények lettek és kiesett a ritmusból, ahogy belém áradt és vitt magával engem is.
Felsikoltottam. Nem érdekel, hogy kit verek fel a hangommal. Ő is felnyögött. Közben beleharapott a vállamba.
Percekkel később is csak pihegtünk. Ott ültünk a széken, én az ölében. Ki voltam pirulva, fejét a melleimre hajtotta és szorosan magához ölelt.
Reméltem, hogy még sok ilyen boldog nap vár ránk.
Hajnal
2009 március 31. | Szerző: Joyo
Megriadtam hajnalban. Fogalmam sem volt, hogy mennyi az idő, de rosszat álmodtam, és a párom felébresztett. Állítólag nagyon rángatóztam, a körmeimet pedig a karjába vájtam, ahogy belé 
kapaszkodtam. Vele álmodtam, de ezt inkább nem részletezném.
Ő lassan visszaaludt, én viszont csak forgolódtam. Melegem volt, és valami nagyon nyugtalanított. Kezdetben még nem is sejtettem, hogy vajon mi lehet az, de ahogy visszaballagtam a mellékhelyiségből, és megpillantottam őt, ráébredtem. Kívánom. Néztem, hogyan alszik; az oldalán feküdt, a takaró félig le volt csúszva a csípőjéről, arca nyugodt volt és lágy, szőke haja alaposan összekócolódott. Lassan mögé feküdtem. Finoman csókolgattam a tarkóját, vállait, az arcát. Halkan szólongattam, de csak mormogott. Ekkor taktikát váltottam. Ujjaim lejjebb indultak a nyakától, át a mellkasán, le a hasán, majd finoman megfogtam a férfiasságát, és simogatni kezdtem. Ujjaim köré fonódtak. Álmában halkan fel-felnyögött, de még mindig nem ébredt fel.
Feltérdeltem, finoman a hátára fordítottam és a takarót lejjebb csúsztatva a számba vettem, az immár merev, forró férfiszervet. Levegő után kapkodott, hallottam, hogy nagyon közel van a csúcshoz, de még mindig nem tért magához.
Tudtam, hogy veszélyes játékot játszom, de szeretkezni akartam vele. És képtelen voltam elhinni, hogy még mindig alszik. Még lejjebb toltam a takarót, fölé helyezkedtem, s finoman, lassan magamba fogadtam őt. Ahogy befogadta őt a nedves, szoros forróság, teste megfeszült és felnyögött. Éreztem, hogy bennem is megfeszül, fejét hátravetette, én pedig mozogtam tovább. Először csak visszafogottan, nem akartam, hogy a hajnali csendbe fülsértően belenyikorogjon az ágyam.
Álmában többször felnyögött. Tudtam, hogy félig még alszik, általában kontrollálni szokta a hangját, most még is kiadta. És nagyon tetszett. Éreztem, hogy egyre keményebb és keményebb, az én testem szinte tüzelt. Önkéntelenül is szenvedélyesebb lett a mozgásom. Félig-meddig magához tért, két keze a csípőmre siklott, megmarkolta a medencémet, majd újra elengedett. Szemei csukva voltak, mélyről jövő nyögések szakadoztak fel belőle.
Egyre inkább attól féltem, elélvez, mielőtt gumit keresnék.
Elvileg, ha egy ember azt álmodja, hogy szeretkezik, akkor hamarabb jön az orgazmus, mint, mikor tudatánál van.
Lecsúsztam hozzá, megsimogattam az arcát.
-Kedvesem. Ébren vagy?
-Igen – hangja rekedt volt.
-Csak biztos akartam benne lenni. Nem szeretném, hogy még elmenjél.
-Fel kellene öltöznöm – mondta.
-Igen. Erre gondoltam.
A fiókomból előkerestem a kívánt csomagot. Jómagam nem bírtam kibontani, évek óta nem volt rá szükségem. Ő megtette helyettem.
-Megfordulhatnánk? – kérdeztem.
-Hogy szeretnéd?
-Legyél te felül.
Átfordultunk. Jó volt kinyújtózatni a lábaimat, de hamarosan köré fontam, ahogy újra elmerült bennem, s kemény tempóba kezdett. Nagyon kemény volt, szinte fájt, ahogy ki-be járt a testemben. Körmeimet a hátába vájtam. Éreztem, hogy közeleg a kielégülés forró hulláma. Egyre mélyebben, és mélyebben karmoltam őt, felnyögött, de nem tudom, hogy fájdalmában, vagy gyönyörében. Fejét hátravetette, de én lehúztam magamhoz. Ölelni, szorítani akartam, felnyögtem, ahogy az orgazmus hulláma maga alá temetett. Legszívesebben sikoltottam volna. Magához szorított, majd mozgása újra gyors és kemény lett, úgy, ahogy ő is egyre jobban keményedett bennem. Újra és újra felnyögtem, azt sem tudtam, hogyan fogjam őt.
Nem kellett sokáig ösztönöznöm, hamarosan követett.
Teste még mindig remegett, mikor magamhoz öleltem. Simogattam a haját. Mellkasomon dübörgött a szíve. Nem tudtam eldönteni melyikünké ver szaporábban, de csak mosolyogtam rajta.
Csak néztem a szemébe, és nem éreztem mást, mint határtalan szerelmet. Nyugalmat, és bizonyosságot, hogy vele akarok lenni. Vele akarom leélni az életemet.
Búcsú éjszaka
2009 március 24. | Szerző: Joyo
Csak ültem az ágyamon, átkulcsoltam a térdeimet és gondolkodtam. Hihetetlennek tűnt, hogy Angel másnap este elutazik Skóciába. Hosszú két év lesz, abban biztos voltam. Hosszú idő óta nem volt köztünk semmi, de annyira 
összeszoktunk, hogy képtelen voltam elengedni. Ráadásul az, ahogy aznap este táncolt velem, még inkább felerősítette bennem a pánikot.
Mikor magához ölelt, finoman magához volt, éreztem a leheletét a fülemnél. Beleborzongtam az emlékbe. Éreztem a szívverését a saját mellkasomon. Hallottam, hogy becsukódik a szobája ajtaja. Talán ez indította el bennem a lavinát, de azon kaptam magam, hogy a szobája ajtajánál állok, s mire felfogtam volna, mit teszek, már kopogtattam is.
-Szabad!
Innen nincs visszaút, gondoltam. Lassan benyitottam. Ő is az ágyon ült, kezében egy könyvvel. Ében színű haja előre omlott egyik oldalon, a vállán. Kíváncsian felnézett rám, majd elmosolyodott. Fekete pólót, és térd alatt levágott zöld-fekete kockás nadrágot viselt hálóruhaként.
-Szia Magda. Hát te? Azt hittem alszol.
-Képtelen voltam rá – vallottam be.
-Még mindig arra a szemétládára gondolsz?
-Részben – mondtam. Ameddig meg nem említette, eszembe sem jutott a volt barátom szemét viselkedése. De most már az is emésztett.
-Gyere, ülj ide – Angel megpaskolgatta maga mellett az ágyat.
-Bepakoltál már? – kérdeztem leülve. Elegyengettem a köntösömet. Eszembe jutott, hogy mást nem is viseltem.
-Többé-kevésbé. Sosem volt az erősségem a pakolás – elmosolyodott.
A vérem felforrósodott attól a mosolytól. Kisfiús volt, még is szívdöglesztő.
-Nézd Magda. Az egy szemétláda volt. Ne emészd magad miatta.
-Sajnálom.
-Gyere, bújj ide.
Ezt nem szerettem volna kihagyni. Elfeküdt az ágyon, én pedig a mellkasára hajtottam a fejemet. Ő a hajamat simogatta. A szívem egyre hevesebben vert. Megkívántam őt. Tagadhatatlanul.
-Angel…
-Igen?
-Miért kértél fel ma este táncolni?
Egy darabig csend volt. Felnéztem rá. A mennyezetet bámulta, ujjai még mindig ütemesen fésülték a tincseimet.
-Gondoltam jólesik. Egy utolsó tánc, mielőtt elutazom.
-Sosem táncoltál még velem. Tíz éve ismerlek, de sosem táncoltunk.
-Mindent el kell egyszer kezdeni.
Felkönyököltem és lenéztem rá.
-Mindent?
A tekintete zavart lett. Úgy éreztem, minden lehetőséget meg kell ragadnom. Talán sosem tehetem meg újra. Végig simítottam az arcán.
-Most mit csinálsz? – kérdezte. Hangja kicsit rekedtessé vált.
-Mindent el kell kezdeni egyszer – mondtam csendesen.
-Igazad van – bólintott, majd finoman lehúzott magához. Ajka az enyémre tapadt, nyelve finoman hatolt be a számba, s lassú tánca kezdett az enyémmel. Magára húzott. A szíve vadul kalapált, bár a mozdulatai nyugalomról árulkodtak. Felült velem, lábaimmal körül fontam lábaimmal a derekát. Finoman harapdáltuk egymás száját.
-Leoltsam a villanyt? – kérdeztem elfúló hangon.
-Ne. Szeretnélek látni – mondta. Ujjai felkúsztak a térdemtől, egészen a combomra, fel a csípőmre. Felvonta egyik szemöldökét. – Rajtad csak köntös van?
-Igen – azt hiszem elpirultam.
-Te készültél?
-Nem. Valóban nem. Meztelenül alszom.
-Ez nagyon jól hangzik. Alszol velem ma éjjel meztelenül? – közben lassan kioldotta a köntösöm övét.
-Van egy olyan sejtésem, hogy te nem aludni szeretnél – erre főként a combomnál érzett határozott keménység vezetett rá.
-Ebben van némi igazság. Ó te jó isten – sóhajtotta miközben letolta a vállaimról a szatén köntöst. – Most már biztos, hogy nem akarok aludni.
Lehúztam róla a pólót, körmeimmel finoman végig karcoltam a kreolos bőrt, nyelvem hegyével apró köröket rajzolgattam a nyakára és a vállára.
-Akarlak – súgtam a fülébe.
Egyetlen gyors mozdulattal maga alá gyűrt, két csuklómat a fejem fölé szorította, s végig harapdálta a melleimet. Felnyögtem, de igyekeztem visszafogni magam a lakótársunk miatt. Feltérdelt, türelmetlenül letolta a nadrágját, megragadta a csípőmet és odahúzott magához.
Kemény volt és hatalmas, én pedig szembe néztem vele, ahogy nekifeszült a belsőcombomnak.
-Jézusom – nyögtem.
-Tetszik?
-Nagyon. Olyan régen láttam. Gyere. Had érezzem újra.
Nem kellett felkészítenie, a harapdálása, a simogatása teljesen lázba hozott. Kész voltam és nedves. Ahogy centiről-centire haladt bennem előre, mély levegőt kellett vennem. Elszoktam tőle. Akkora volt, hogy nem tudtam teljesen befogadni. Legalább is elsőre. De, ahogy finoman mozogni kezdett bennem, annál könnyebben bejutott a testem legmélyebb részeibe is.
Újra harapdálni kezdte az ajkaimat, az államat és a nyakamat. Köré fontam a lábaimat, belemarkoltam hosszú, sűrű hajába.
Faltuk egymás száját, fogaink összekoccantak. A rekamé halkan nyikorgott a mozdulatainktól. A vállába nyögtem.
-Csss – mosolygott rám. – Nem akarok feltűnést kelteni.
Felkuncogtam, ami ebben a helyzetben akár vágyölő is lehetett volna. De a következő pillanatban megfordult velem. Felülre kerültem. Először lassú lovaglásba kezdtem. A csípőmet ringattam előre, hátra, finoman, jobbra, balra, köröztem. Figyeltem az arcát, ahogy átszellemül. Telt ajkai szétnyíltak, ujjai a csípőmbe mélyedtek, finoman mozgatott magán. Éreztem, hogy teljesen kitölt. Az ütemes mozgástól egyre közelebb kerültem az orgazmushoz. A bennem lévő férfiszerv is egyre keményebb lett, jelezve, hogy közel a megkönnyebbülés. Gyorsabb ütemre ösztönzött. Kezdtem elveszíteni a kontrollt, körmeim a vállába és a nyakába vájtak. Fogaimat összeszorítottam, de nem bírtam visszafogni magam. Felnyögtem, ahogy a kielégülés átsöpört rajtam, majd újra, mikor néhány perc múlva Angel is követett a vakságba. Hangja ott vízhangzott a fejemben. Lecsúsztam hozzá, arcom a hajába temette. Ő átölelt és a hátamat simogatta.
-Azt hiszem holnap le, sem tagadhatjuk, hogy volt köztünk valami – mondta rekedten.
-Ha az emeletet nem keltettük fel, akkor Andris is békésen alszik odaát – mondtam mellé fekve.
-Komolyan gondoltam, amit mondtam.
-Mit? – kérdeztem nagyot nyújtózva.
Elkapta a takarót, magunkra húzta és átölelt.
-Azt, hogy aludj velem meztelenül.
-Azt hiszem utolsó kívánságként, ezt teljesíthetem neked – mondtam, s lassan álomba szenderedtem a vállán.
A várva várt pillanat
2009 március 13. | Szerző: Joyo
Éreztem magamon a tekintetét, szemében láttam a vágyakozást. A gyomrom egyszerre ugrott görcsbe, és áradt szét bennem a kellemes melegség. Nem volna még korai három hét után? Nem tudtam eldönteni. Odaléptem hozzá, ő behúzott a lábai közé, arcát a hasamnak nyomta. A szaténon keresztül is éreztem, hogy milyen meleg a teste. Mindig jó volt hozzábújni. Átmelegített, megnyugtatott, ellazított. De a lazaság most messzire került, ugyanis lassan leoldotta rólam a köntösömet, széles tenyerét végig futatta szaténhálóruhámon 
át a testemen. Beleborzongtam az érintésbe.Mély sóhaj hagyta el a mellkasomat. Ujjaimat beletemette a hajába, belemarkoltam. Istenem milyen jó érzés volt!
Az ágyon összebújtunk. Otthon éreztem magam az ölelésében, ahogy már régen. Egy biztos pont volt, egy mozdíthatatlan meleg szikla, amiben tudod, hogy megkapaszkodhatsz, mert ott van. Meleg keze besiklott a felsőm alá, a hátamat és az oldalamat, a hasamat simogatta gyengéden. Ahogy levetkőztetett, az óvatos gyengédség kezdett elpárologni. Az érintéseibe beköltözött a mohóság, bár próbált türelmes lenni. Hiszen ki tudja, lehet, hogy ismét nemet mondok, akkor pedig miért gerjesztette volna magát fölöslegesen. Lekerült rólam a szatén rövidnadrág is, szája lassan haladt a nyakamtól az ágyékomig, beleharapott a belsőcombom lágy részébe, amitől felszisszentem. Hamar eljutottam a csúcsra. Mikor kezdtem magamhoz térni, még mindig a plédemet markoltam mind a két kezemmel. Fejét a combomra hajtotta, onnan nézett fel rám elégedett mosollyal. Ahogy csak egy férfi tud nézni, mikor érzi, a nő mindenestül az övé, már csupán egy vékony határ választja el, a nő akarata, de már az is gyenge lábakon áll.
Remegő kézzel simítottam bele szőke hajába, hüvelykujjamat végíghúztam íves szemöldökén. Önkéntelenül is mosolyogtam. Azthiszem mindig fal ledőlt bennem. Miért is határolnám el magam, mikor szeretem ezt az embert. Miért tagadom meg magam tőle? Miért állnék már meg? Hiszen akarom. Vágyom rá. Arra, hogy egyesüljünk és teljes valójában láthassam, megtapasztalhasam ezt az embert. Hiszen annyira magától értetődő.
Ismét végíghúztam ujjamat a szemöldökén s bár kicsit rekedten, de sikerült megszólalnom.
-Kívánsz engem?
-Nagyon.
Félkönyékre támaszkodtam és elmosolyodtam. Ahogy csak egy nő tud, ha érzi, a markában tartja a férfit.
-Akkor szeretkezz velem.
Egy pillanatra átsuhant az arcán a meglepetés, de hamar elmosolyodott. Felkönyökölt ő is, és egy röpke csókot nyomott a számra.
-De aztán holnap ismerj meg – néztem rá gúnyos mosollyal.
-Ne butáskodj – döntötte kicsit oldalra a fejét és megsimogatta az arcomat. – De biztos, hogy szeretnéd?
Mélyet sóhajtottam. – Igen.
Ez az egyetlen szó elég volt ahhoz, hogy minden maradék önuralma elszálljon és átvegye helyét a mohóság. Hátranyomott az ágyon, szenvedélyesen megcsókolt, közben pedig vetkőzni kezdett. Kotorászott kicsit a nadrágja zsebében, sejtettem mié
rt. Kicsit elcsodálkoztam, hogy ennyire felkészült, de azt hiszem akkor akadtam volna ki, ha nincs védelem. Bár akkor, ott túl voltam azon, hogy gondolkodjak. Harapdálta a hasamat, az oldalamat, a belsőcombomat, és azt a lágy részt, ahol a combom végződik, s csak pár penti választja el a forróságtól.
Fölém támaszkodott, a csípőm alá nyúlva magához húzott. Belém siklott, hogy mély levegőt kellett vennem, majd megcsókolt. Megharaptam az alsó ajkát, ujjaimat végig húztam a háta hibátlan, puha bőrén. Finoman végig karcoltam, számat a nyakához, majd a vállához érintettem puha csókot lehelve rá. Ám az idő előrehaladtával a körmeimet egyre mélyebben vájtam a hátába, s az ajkaim helyett inkább a fogaimat használtam. Nem szólt rám, sokkal inkább úgy tűnt, hogy élvezi a dolgot, így felbátorodtam. De a végén már nem tudtam uralni magam. A kéjben valahol félútán átbillentem az öntudatlanságba, a testem magától mozdult, az elmém kikapcsolt, de még mindig kapaszkodtam foggal körömmel a fölöttem hullámzó kemény testbe.
Azon kevés tiszta pillanataimban, mikor egy-egy hirtelen helyzetváltoztatás, vagy más impulzus a felszinre lökte az öntudatomat, szembesülnöm kellett a ténnyel, hogy nem bírok vele. Nem hittem volna, hogy eljön az idő, amikor újra megtalálom a méltó “ellenfelet”, aki fölém bír kerekedni, leigáz, maga alá gyűr, s öntudatlanságba taszítt. Kezeimet a fejem fölé szorította a csuklómnál fogva, úgy, hogy mozdulni sem bírtam, miközben az oldalamat, a felkarom belső felét harapdálta, tovább feszítve a már amúgy is túlingerelt idegszálaimat. Nem tudom nyögtem e hangosan (pedig szüleim a másik helyiségben aludtak), de a szám ki volt száradva. Zsibadtam, olyan voltam, akár egy mesterét vesztett marionett bábu, aki összecsuklik, ha magára hagyják. Megdöbbentett az erejével, amikor a derekam alá nyúlva fölemelt és az ölébe ültetett. Én csak a nyakába borultam. Körmeimet a hátába mélyesztettem. Valahol mélyen tudtam, hogy nyoma fog maradni, de nem bántam, mi több, azt akartam, hogy magán viselje a jeleimet, hogy lássák, ő az emény. Jó tigris módjára kijelöltem a területemet, és ő még élvezte is.
Megteltem vele, az illatával, az ízével, a testével, és egyik sem volt ellenemre. Az öntudatlanság hívogatott. Így már nagyon rég nem szeretkeztem. Legalább két éve. Megdöbbentett a kitartása, hogy ennyire bírja, pedig hosszú ideje nem volt nővel. Engem pedig egyik hullám a másik után temetett maga alá. Mikor kinyitottam a szemeimet, akkor is csupán homályos foltokat láttam.
Könyörögni kezdtem, egyszerűen nem bírtam épp ésszel tovább. Karjaim lesiklottak a hátáról, s az újabb kéjhullámban már az ágyat martam szét. Pár perccel később fogait a nyakamba mélyesztve jött utánam a pillanatokig tartó öntudatlanságba. Teste sikos volt a verítéktől. Fogalmam sem volt róla, hogy milyen pusztítást vittem végbe a hámrétegen, de talán nem serkent ki a vére. Mindezen csak akkor kezdtem el töprengeni, mikor mellém hevert és én kinyújtóztathattam elgémberedett végtagjaimat. Magához ölel. A szíve úgy döbörgött, hogy attól féltem utat tör magának a bordái között.
-Szeretlek – mormgta bele a hajamba.
Magamhoz öleltem. Testünk még mindig remegett. Nem tudtam mást mondani, mint az igazat.
-Én is szeretlek.
Szakrális szerelem
2011 április 26. | Szerző: Joyo
Emlékszem arra az éjszakára. Feledhetetlen volt, mint
rosszat nem igazán mondhatok.
minden, ami abban a csöppnyi kis garzonlakásban megtörtént velem. Az ember visszagondolva annyi, de annyi
mindent értékelni tud, amit megélt… mind a jót, mind a rosszat. Bár ez esetben
Mindig is izgatottsággal töltött el, amíg a Déli
pályaudvartól eljutottam a végcélomig. Már a zötykölődő személyvonaton
ábrándoztam, vajon azon az éjszakán mit művelünk majd egymással, amit tovább
fűztem a metrón és később a buszon is. Amint leszállva feltekintettem az
épületre és megláttam a lakás erkélyét, és a kiszűrődő fényt, a pulzusom mindig
meglódult, és valami furcsa mosoly költözött az arcomra, amit általában a lift
tükrében vettem észre.
Aznap éjjel is, ahogy
beléptem a bejárati ajtón, kézen fogott, és bevezetett a gyertyákkal
megvilágított szobába. A számítógép hangfalaiból Enigma szólt. Tudta, hogy mit
kell ahhoz tennie, hogy beinduljanak az ösztöneim. Felültem az íróasztalra, s
hagytam, hogy kiszolgáljon. Ahhoz nagyon értett. Kezembe adott egy pohár
vörösbort. Néztem a gyertyafényben… gyöngyözött rajta a pára, nem rég vehette
ki a hűtőszekrényből. Belekortyoltam. Testes volt, fűszeres, éreztem, ahogy
végigszáguld a torkomon, s a hűvössége ellenére is felmelegítette a bensőmet, s
lazította az altestem izomzatát.
Miután az első
pohárral elkortyoltuk, s szinte a semmiről folytattunk társalgást… mert az
elején sosem tudtuk pontosan miként kezdjünk hozzá, belépett a lábaim közé,
kivette a kezemből a boros poharat, két keze közé fogta az arcomat, majd
odahúzva magához, határozottam megcsókolt. Éreztem szájában a kedvenc
vörösborom édeskés-fanyar ízét, s a lassan agyamig jutó alkoholtól a gátlásaim
is oldódni kezdtek.
Hatalmas kezei az
arcomról lesiklottak a csípőmig, ahol megragadta a rajtam lévő sötét
farmeringet, s a zenében lévő hirtelen váltásra egyetlen határozott mozdulattal
kettérántotta. A lélegzetem egy pillanatra elakadt. Erőt kellett vennem
magamon, hogy újra lélegezzek. Zöldes barna szemei az enyémekbe fúródtak, s
miközben nézett kihúzta a hajamból az egyik, majd a másik távol-keleti
mintákkal díszített hajtűt. Az akkori súlyos, vastag hajtömeg leomlott a
csípőmig. Ő élvezettel fésülgette, cirógatta. Imádta a hajamat. Szerette
végigfuttatni benne az ujjait, beletemetni az arcát, beszívni az illatát. Ahogy
közelebb hajolt, hogy megtegye, forró lehelete megborzolta a fülemet, s ettől
az intim izmaim olyan mértékben rándultak össze, hogy fel kellett nyögnöm.
Beleharapott a fülcimpámba, nyelve hegyét lassan végigfuttatta rajta, s mikor
belesuttogta mennyire, kíván, újra felnyögtem.
Lehúzta rólam az
inget, leoldotta a sötét melltartót, majd egy laza mozdulattal felnyalábolt az
asztalról, s rádobott a széles ágyra. Fölém mászott, hajamat hatalmas
legyezőként kiterítette a takarón, majd lehúzta rólam a farmernadrágot is.
Feltérdelt, hogy mindent jól lásson. Nagyon szerette megrendezni a jelenetet,
hogy a lehető legtöbbet hozza ki esztétikailag is belőlem. Ahogy rám nézett, a
múltam ellenére is egy gyönyörű, fiatal, nagyon is kívánatos nőnek éreztem
magam, s a kacérság úgy bújt elő belőlem, mintha csak erre várt volna.
Nyújtózkodtam, mint egy lusta macska, pilláimat kacéran meglebegtettem, s két
karomat hívogatóan kinyújtottam felé.
Ő lassan nekivetkőzött. Sosem sietett el semmit. Még akkor
sem, ha már fájdalmasan feszítette a vágy. Lehúzta magáról a pólót, a nadrágot,
az alsóneműt, majd fölém mászott. Finoman csókolta a szemöldökömet, az orromat,
az ajkaimat, az államat, harapdálta a fülemet és a nyakamat, tovább haladva a
felsőtestemre, kényeztetve a melleimet, apró köröket rajzolva a hasam bőrére,
hogy a hasizmaim össze-összerándultak. Lábaimat szétnyitotta, s finoman
megnyalta a egyik, majd a másik oldalon az ágyékom bőrét. A szemeim
fennakadtak, belemartam az ágyterítőbe. Minden alkalommal addig űzte ezt a
gonosz kis játékot, amíg már őrjöngeni tudtam volna a feszültségtől, s mikor
testemen keresztül vágtázott az első orgazmus, színes pontok ugráltak a szemeim
előtt, hangom, pedig betöltötte a kicsiny kis garzont! Sosem érdekelt, hogy ki
hallja, vagy kit zavar. Megéltem magam, a világba kiáltottam a gyönyörömet,
ezzel pozitív visszajelzést adva partneremnek, hogy nagyon jó úton jár, s arra
ösztönöztem vele, hogy többet és többet akarjon adni és elvenni. Én, pedig
abban a kiszolgáltatott állapotban felajánlottam neki mindent, amim csak volt.
Csak lebegtem két világ között félúton, nem éreztem a saját testem határait,
kiáradtam a világba az orgazmus pillanatában, s én, mint önálló ember és
személyiség, megszűntem létezni. Egy voltam a Mindennel. Olyan határtalan
boldogság, nyugalom, hála, erő és energia vibrált bennem egyszerre, amit nagyon
nehéz megfogalmazni bármilyen módon is.
Ahogy érzékelni
kezdtem, hogy lassan fölém mászik, és a testembe siklik, ezzel újabb
gyönyörteli érzést adva, kezdtem újra felfogni a saját határaimat. Átöleltem
széles vállait, ujjaim alatt éreztem izmai játékát, s mikor a színes vibrálás
eltűnt a szemeim elől, már ki tudtam venni a félhomályban az arcát is.
Elképesztően jó érzés volt szex közben a szemeibe mélyedni, mintha így nem
csupán a testünk, de a lelkünk is összekapcsolódott volna.
A kezdeti hév,
valahol lecsitult, s átvette a helyét, valami mélyebb, valami tisztább, már-már
spirituális esemény, ami ritka, de egyben hihetetlenül gyönyörű érzés.
Amikor érzed, hogy teljesen egy vagy azzal a másik
személlyel, amikor a szíved megtelik szeretettel, melegséggel, s olyan
mértékben túlcsordul, hogy könnyezni kezdesz. És ő nem ijed meg a könnyeid
látványától, hanem óvatosan lecsókolja őket.
Éretem, hogy az újabb
orgazmus már erősen közeledik, egyre gyorsabban és gyorsabban, végül
elárasztott, forrósággal töltve meg az egész testemet. Képtelen voltam
elszakítani a tekintetemet a szemeiről. Ahogy a lelkem kiáradt, s olybá tűnt,
szétporladt a testem alatta, ő is jött velem, egyre súlyosabb és szaporább
mozdulatokkal… de ő már képtelen volt nyitva tartani a szemeit. Leírhatatlan
érzés látni, ahogy a társad arcán szétárad a gyönyör, levedli minden
tudatosságát, s egyszerűen csak Őt látod. Teljes, tiszta valójában. Semmi
álarc, amit a Világ miatt magunkra veszünk. Ott vagyunk védtelenül,
kitárulkozva a másiknak, megmutatva igazi énünket, hiszen minden egyes orgazmus
találkozás azzal a tökéletességgel, ahonnan jöttünk, s ahová mindannyian
visszavágyunk. És talán egyelőre a szex az egyetlen módja annak, hogy mindenki
megtapasztalhassa a tökéletességet. Még ha csupán egy kis ideig is.
Álltam kint az
erkélyen, s a következő pohár boromat kortyolgatva figyeltem a főváros fölé
kifeszített csillagos eget, s a néha fel és leszálló utasszállító repülőket.
Nagyon-nagyon ritkán mondtuk azt egymásnak, hogy szeretlek.
Mindegyik együttlét egyszeri és megismételhetetlen! De mind a ketten éreztük,
hogy amit ilyenkor megtapasztalhatunk egymással, az túllép minden földi dolgon,
és ez az utolsó, amit verbálisan ki lehetne fejezni!
Oldal ajánlása emailben
X