Csak egy ötlet volt a szauna, nem hittem volna, hogy átlépek egy határvonalat. Azt a bizonyos határvonalat a barátság és a már nem egészen barátság között. Csak ültünk a háromszemélyes infra szaunában, mind a ketten a falhoz húzódva. Mivel vonzódtunk a másikhoz, várható volt, hogy tovább lépünk. A biztonság kedvéért alaposan becsavarodtunk a magunk hatalmas törülközőjébe. De talán a negyven fok meleg, vagy a mellettem párolgó illóolaj hevített fel, de átszakadt a gát.
-Miért nézel így rám?
-Hogyan? – kérdeztem. Magam sem tudtam, mi tükröződik az arcomon. Állatias vágy? Talán.
-Sejtem mire gondolsz, de talán nem kellene.
Kényelmetlenül fészkelődött.
-Igen. Valóban nem kellene.
Közelebb húzódtam. Mélyet sóhajtott.
-Sokat gondolkodtam. És annyiszor képzeltem hasonló helyzetet.
-Milyennek képzelted? – kérdeztem.
-Mindig másnak. De mindig meztelen voltál – mosollyal próbálta leplezni a zavarát.
A vérem egyre jobban felforrósodott. Mindez nem a szaunában növő hőmérsékletnek volt köszönhető. Lassan felálltam. A teste megfeszült. Kék szemei kitágultak, ahogy leengedtem testemről a törülközőt.
Nem tudtam másra gondolni, csak arra, hogy végre keféljek. Olyan rég volt. Akartam, kívántam, és most itt ült egy potenciális partner velem szemben, kitágult pupillákkal. Ujjait idegesen összefonta.
-Érints meg.
Olyan hirtelen mozdult, hogy egy pillanatra elvesztettem az egyensúlyomat. Ujjait a csípőmbe mélyesztette, behúzott a lábai közé. Felnyögtem, mikor száját megéreztem a hasamon. Nyelve hegyével apró köröket rajzolgatott a bőrömre. Hátrahajtottam a fejemet, ujjaim a hajába fésültek, s mikor az ajkai körülzárták a mellbimbómat, belemarkoltam.
-Úr isten! – nyögtem.
-Tetszik?
-Nagyon.
-Helyes.
Ezzel az ölébe vont, s én határozottan érzékeltem mennyire merev. Teljes testemben hozzá simultam. Ott markolt, ahol ért, felszisszentem, ugyan akkor a fájdalom fokozta a vágyamat.
-Akarlak. Most rögtön.
-Várj még egy kicsit – mosolyogtam, majd kimásztam az öléből és letérdeltem elé.
-Mire készülsz?
A teste megfeszült, de nagyon is jól tudta, hogy mit szándékozok tenni. Széthajtogattam a kék fürdőlepedőt. Nem csalódtam. Két kezemet felcsúsztattam térdétől az ágyékáig. Ujjaimat a nyelvem hegye követte. Fogaimmal karcoltam a bőrét. Össze-összerándult, halkan nyögdécselt, s mikor finoman a számba vettem, háta ívbe feszült, akár a túlajzott íj. Hol finomabb, máskor erősebb ritmust diktálva kényeztettem őt, s vele magamat is, míg már nem bírta tovább, elkapta a vállaimat, és elrántott magától.
-Megfulladok itt bent. Folytassuk másutt – mondta.
Felállt, maga után húzva óvatosan kinézett a szaunából nem e jön valaki, majd átléptünk a pihenőszobába, és betolta az ajtót.
A földre lökött, rám vetette magát, s derekam alá nyúlva sürgetően magára húzott.
-Ó, istenem – nyögte, arcát a nyakamba temetve.
A szőnyeg felhorzsolta a hátamat, de nem érdekelt. Csak arra bírtam gondolni, hogy végre bennem van, teljesen kitölt, súlyát érzem a testemen. Lábaimat a dereka köré fontam, belemarkoltam a hajába, és elhúztam a fejét a nyakamtól, hogy a szemébe nézhessek.
-Így képzelted? – kérdeztem mosolyogva.
-A valóság sokkal jobb – nyögte.
-Kérlek, kérlek, harapj meg.
Nem kellett kérlelni. Finoman végig nyalta a vállamat és a nyakamat, majd a fogait a húsomba mélyesztette. Gyönyörömben felnyögtem. Reméltem, hogy nem hallatszik ki a recepciós pulthoz. De minél gyorsabban mozgott, annál inkább elfelejtettem mitől féltem. Ekkor lemászott rólam, felült, hátát a falnak támasztotta és az ölébe vont. Lassú lovaglásba kezdtem, karjaimat a nyaka köré fontam, fejem hátravetettem, míg ő a melleimet kényeztette. Az ütem egyre gyorsabb és gyorsabb lett, a színes karikák vad tánca kezdtek a szemeim előtt, míg átsöpört rajtam az orgazmus őrült hulláma.
-Ó, Jézusom! – nyögtem. – Gyere. Gyere te is. Kérlek. Gyere.
Egyre keményebb és keményebb lett. Ujjai belemélyedtek a csípőmbe, ahogy átvette a vezetést, és ő mozgatott. Ettől az ingerléstől olyan közel kerültem a következő orgazmushoz, hogy a vállába kellett harapnom. Ő felnyögött. Nem tudtam, hogy a fájdalomtól, vagy a gyönyörtől, de a következő pillanatban elélvezett.
Percekkel később még mindig a fal tövében ültünk. Én mellette, fél kézzel átölelt, lábaimat az ölébe vonta és simogatta.
-Még mindig nem tudom, hogy jó ötlet volt e – mondtam.
-Én sem. De megtörtént. Szerintem jó volt.
Kuncogni kezdtem.
-Igen. Szerintem is. De meg kell ezt egyáltalán beszélnünk? – kérdeztem.
-Szerintem nem.
-Oh. Van még fél óránk. Le tudunk zuhanyozni – néztem a falon lévő órára.
-Még fél óra? – követte a tekintetemet. – Helyes – ezzel a hátamra fordított és fölém támaszkodott.
Akkor, ott, egy életre megszerettem az infra szaunát.