Szösszenet az irodából

2009 március 10. | Szerző: Joyo |

 Amint az iratszekrényhez léptem, felállt az íróasztalától és kinézett az előtérbe.

  -Erzsi, kérlek, ne kapcsolj be semmilyen hívást, és ne engedj be senkit. Megbeszélésem lesz – mondta, majd becsukta az ajtót. Azt hittem először, hogy rosszul hallom, de, mintha a kulcs is fordult volna a zárban. Felnéztem az iratok fölül.

  -Kimenjek én is? – kérdeztem.

  -Miért?

  -Azt mondtad Erzsinek, hogy megbeszélésed lesz. Én sem akarok zavarni.

Felálltam, kezemben a keresett mappával.

  -Veled van megbeszélni valóm – mondta és megköszörülve a torkát, elindult felém.

Kicsit összeszorult a gyomrom.

  -Valami rosszat csináltam?

  -Mondhatjuk úgy is – kicsit lazított a nyakkendőjén. – Nagy fejfájást okozol nekem Magda.

  -Miért? Úgy érzem, hogy jól végzem a munkámat.

  -Azt igen – levette a szemüvegét és az íróasztalára tette. Kivette a kezemből a mappát, és az asztalomra dobta. Megriasztott a tekintetével. Zöld szemeiben valami olyan érzelem csillogott, amit képtelen voltam azonosítani. Ő pedig csak közeledett és közeledett. Halk sikoly szakadt fel belőlem, mikor megragadta a tarkómat és odarántott magához. Ajka az enyémre tapadt, szenvedélyesen, és kíméletlenül utat tört magának. Elvette, amit akart, én pedig képtelen voltam ellenállni. Ujjai belevájtak a csípőmbe, ahogy megfogott és felültetett a legközelebbi íróasztalra. A nyakába kapaszkodtam. Nem akartam gondolkodni, csak haraptam a száját, körmeimet belemélyesztettem az ingen keresztül a bőrébe. Le akartam szabni róla, harapni, karmolni, ahol érem, véres nyomokat szántva a hátába.

Ujjai a térdemtől birtoklóan elindultak a combomon, megragadta a bugyimat, és lehúzta rólam. Pillanatokkal később ugyan azok az ujjak már a legforróbb és legintimebb pontomat ingerelték. Sok mindent nem kellett tennie, akkor felforrósodtam, mikor az asztalra lökött. Hamar eljutottam a csúcsra, szája elnyelte a sikolyaimat. Nem akarta, hogy feltűnést keltsünk.  Ő jelen pillanatban „megbeszél” velem valamit.

Míg az orgazmustól pilledten pislogtam, fél kézzel megtartott, kioldotta a nadrágját. Harcra kész volt, merev és forró. Érezni akartam magamban. Azt akartam, hogy teljesen kitöltsön. Megragadta a csípőmet, közelebb rántott. A lendülettől hanyatt borultam az asztalon. Feljebb tűrte a szoknyámat, a térdhajlatom a vállain volt. Könnyedén csusszant belém. Ahogy centiről-centire nyomult előre fel kellett nyögnöm, ám a tenyerét hamar a számra tapasztva találtam.

  -Csss – csitított. Miután biztos volt benne, hogy tudok uralkodni magamon, keze lejjebb siklott és kigombolta a blúzomat, hogy a melleimhez férjen. Markolta, dörzsölgette őket a melltartó anyagán keresztül.

  -Úr isten! – nyögtem. – Ne hagyd abba.

  -Nem állt szándékomban. Még csak most melegszem bele.

Megragadta a tarkómat és felültetett, hogy újra a számhoz férjen. Ugyan olyan vadul csókolt, mint ahogy bennem mozgott. Lábaimat és a karjaimat köréje fontam. Nem bírtam betelni vele.

  -Ó, istenem! – nyögtem a vállába. – Igen, igen, igen. Még!

A hajamba markolt, hátrarántotta a fejemet, és harapdálni kezdte a nyakamat. Újra nyögnöm kellett.

  -Fogd be, az ég áldjon meg, mert én sem bírom magam visszafogni – mormogta a nyakamba.

  -Csak ne hagyd abba.

Ekkor elengedett, kihúzta magát belőlem, majd felrántott az asztalról. Finoman, de határozottan a padlóra nyomott. A szőnyeg puha volt, ő viszont még mindig kő kemény, ahogy bemászott a lábaim közé és újra elmerült bennem. Beleharaptam a vállába, hogy elnyomjam a nyögéseket. A fejem ide-oda rángott a szőnyegen, megragadtam a nyakkendőjét, és annál fogva húztam le magamhoz, hogy újra megcsókoljam.

Az orgazmus közeledett. Egyre magasabbra, és magasabbra repültem, míg már nem láttam mást, csak ugráló színes karikákat, a szájába sikoltottam a gyönyörömet. A következőkben már csak arra emlékeztem, hogy ő is követ, pillanatokig súroltam a következő orgazmus határát, ahogy ritmikusan megkeményedett bennem.

Ernyedten lihegett rajtam, teljes súlyával a padlóhoz nyomva, de nem zavart. Szívverése vad ritmust pergetett a mellkasomon.

  -Azt hiszem, hogy ez egy érdekes megbeszélés volt – mondtam az arcát simogatva.

Elmosolyodott.

  -Ne haragudj, de már nem bírtam magammal – mondta. Homlokát az enyémnek támasztotta. – Nem akartalak lerohanni.

  -Nem hiszem. Nekem úgy tűnt, hogy előre megtervezett volt.

  -Van benne valami – bólintott. – Teljesen összenyomlak.

  -Nem zavar.

  -De engem igen.

Lassan lemászott rólam.

  -Jobb, ha visszarázódunk a munkába. A végén még gyanút fognak – mondta, és a nadrágja után nyúlt.

Azt hiszem látta rajtam, hogy zavarban vagyok, mert elmosolyodott, miközben megkötötte a nyakkendőjét.

  -Ne izgulj. Este egy vacsora?

Hajamat a fülem mögé tűrve felmosolyogtam rá. – Rendben.