Vacsora után

2009 március 10. | Szerző: |

 A tekintetétől nagyot nyeltem. Még sosem éreztem magam a vad szerepében, most még is olyan voltam, akár egy ijedt kisnyúl, akire a ragadozó szemet vetett, s most sarokba szorította. Valóban sarokba voltam szorítva.


Megragadta a vállaimat, s a fal felé fordított egy határozott mozdulattal, mohón a hátamhoz simult. Két tenyeremmel meg kellett tartanom magam, körmeim belevájtak a tapétába, mikor fogait megéreztem a tarkómon. Felnyögtem. Két keze végigszántotta a derekamat, csípőmet, megmarkolta a medencecsontomat és odahúzott magához. Ágyéka nekem nyomódott, s megérezhettem, hogy acélosan kemény lett.


Megragadta a garbóm alját és lehúzta rólam, majd türelmetlenül a szoknyám gombjainak esett. Halkan káromkodva bajlódott velük. Túl picik voltak.


  -Várj, segítek – mondtam. Nevetni akartam, ahogy megfordultam, de a tekintetétől, és ahogy visszanyomott a falnak, összeakadt a nyelvem.


  -Nem! – majd egyetlen rántással letépte a gombokat, s kis híján a szoknyát is. A harisnyámat sem kímélte, beleremegtem az anyag hasadásának hangjába. A bugyim is hasonlóan járt, a legtöbb ruhám rongyként hevert körülöttem, én még is égtem a vágytól, de nem fordultam meg. Nem is tudtam volna, teste és a fal közé szorultam.


Lehúzta magáról a ruhákat. Beleborzongtam, ahogy fokozatosan megéreztem a bőrét. Egy újabb határozott mozdulattal maga felé fordított, de még mindig a falnak döntve tartott. Egyik kezével a fejem fölé szorította két csuklómat, a másikkal benyúlt a lábaim közé. Megbicsaklott a térdem, de szorosan tartott.


Zihálni kezdtem, ő pedig még mindig ugyan olyan elszánt, birtokló tekintettel nézett. Mikor átsöpört rajtam az első orgazmus hulláma, a térdeim remegtek. Nem tudtam fókuszálni, így, inkább lehunytam a szemeimet. Ő elengedte a csuklóimat, két karom a testem mellé hanyatlott, az elgyengült lábaim miatt pedig lassan csúszni kezdtem a szőnyeg felé.


A térdeim alá nyúlt és a karjaiba emelt, majd elindult velem az ágyhoz.  Óvatosan lefektetett rá, majd fölém mászott. Végig simított az arcomon.


  -Nézz rám.


Nagyon távolról úszott felém a hangja. Talán másodszorra sikerült kinyitnom a szemeimet, de még akkor is nehezen fókuszáltam rá az arcára a félhomályban.


  -Nézz rám – kérte újra. Mikor megbizonyosodott róla, hogy valóban érzékelem őt, lassan bemászott a lábaim közé és belém siklott. – Az enyém vagy. Hozzám tartozol. Újra.


Nem tudtam megszólalni, igazából gondolkodni sem. De nem is akartam. Abban a pillanatban bármivel egyetértettem volna. Egyszerűen magával ragadott az érzés, hogy ismét betölti a testemet, magamon érzem a súlyát, elmerülök a zöld szemekben.


  -Hallod?


  -Igen – nyögtem rekedten.


A mozdulatai gyorsabb ritmust vettek fel, a hajamba markolva hátrahúzta a fejemet, így a nyakam szabad prédává vált, ő pedig a helyzetet kihasználva lecsapott rá.


Ismét felnyögtem, szemeim lecsukódtak, körmeim belevájtak a hátába. Nem érdekelt, ha nyomot hagyok, az sem, hogyha fáj. Valahol le kellett vezetnem a feszültséget, ami nőttön nőtt a testemben egészen a robbanásig. Egy röpke pillanatig vak voltam és süket, csak a testem rázkódott bele az újabb orgazmusba, majd a vihar lecsendesedésével körmeim szorítása is lazult. Háta síkos volt a verítéktől, mozdulatainak ritmusa egyre erőteljesebb, lélegzetvételei szaggatottak. Egyre erősebben a hajamba markolt, s ahogy elérkezett a csúcsponthoz, vele együtt nyögtem fel.

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Üzenj a blogger(ek)nek!

Üzenj a kazánháznak!

Blog RSS

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!