A várva várt pillanat

2009 március 13. | Szerző: Joyo |

 Éreztem magamon a tekintetét, szemében láttam a vágyakozást. A gyomrom egyszerre ugrott görcsbe, és áradt szét bennem a kellemes melegség. Nem volna még korai három hét után? Nem tudtam eldönteni. Odaléptem hozzá, ő behúzott a lábai közé, arcát a hasamnak nyomta. A szaténon keresztül is éreztem, hogy milyen meleg a teste. Mindig jó volt hozzábújni. Átmelegített, megnyugtatott, ellazított. De a lazaság most messzire került, ugyanis lassan leoldotta rólam a köntösömet, széles tenyerét végig futatta szaténhálóruhámon át a testemen. Beleborzongtam az érintésbe.Mély sóhaj hagyta el a mellkasomat. Ujjaimat beletemette a hajába, belemarkoltam. Istenem milyen jó érzés volt!

Az ágyon összebújtunk. Otthon éreztem magam az ölelésében, ahogy már régen. Egy biztos pont volt, egy mozdíthatatlan meleg szikla, amiben tudod, hogy megkapaszkodhatsz, mert ott van. Meleg keze besiklott a felsőm alá, a hátamat és az oldalamat, a hasamat simogatta gyengéden. Ahogy levetkőztetett, az óvatos gyengédség kezdett elpárologni. Az érintéseibe beköltözött a mohóság, bár próbált türelmes lenni. Hiszen ki tudja, lehet, hogy ismét nemet mondok, akkor pedig miért gerjesztette volna magát fölöslegesen. Lekerült rólam a szatén rövidnadrág is, szája lassan haladt a nyakamtól az ágyékomig, beleharapott a belsőcombom lágy részébe, amitől felszisszentem. Hamar eljutottam a csúcsra. Mikor kezdtem magamhoz térni, még mindig a plédemet markoltam mind a két kezemmel. Fejét a combomra hajtotta, onnan nézett fel rám elégedett mosollyal. Ahogy csak egy férfi tud nézni, mikor érzi, a nő mindenestül az övé, már csupán egy vékony határ választja el, a nő akarata, de már az is gyenge lábakon áll.

Remegő kézzel simítottam bele szőke hajába, hüvelykujjamat végíghúztam íves szemöldökén. Önkéntelenül is mosolyogtam. Azthiszem mindig fal ledőlt bennem. Miért is határolnám el magam, mikor szeretem ezt az embert. Miért tagadom meg magam tőle? Miért állnék már meg? Hiszen akarom. Vágyom rá. Arra, hogy egyesüljünk és teljes valójában láthassam, megtapasztalhasam ezt az embert. Hiszen annyira magától értetődő.

Ismét végíghúztam ujjamat a szemöldökén s bár kicsit rekedten, de sikerült megszólalnom.

-Kívánsz engem?

-Nagyon.

Félkönyékre támaszkodtam és elmosolyodtam. Ahogy csak egy nő tud, ha érzi, a markában tartja a férfit.

-Akkor szeretkezz velem.

Egy pillanatra átsuhant az arcán a meglepetés, de hamar elmosolyodott. Felkönyökölt ő is, és egy röpke csókot nyomott a számra.

-De aztán holnap ismerj meg – néztem rá gúnyos mosollyal.

-Ne butáskodj – döntötte kicsit oldalra a fejét és megsimogatta az arcomat. – De biztos, hogy szeretnéd?

Mélyet sóhajtottam. – Igen.

Ez az egyetlen szó elég volt ahhoz, hogy minden maradék önuralma elszálljon és átvegye helyét a mohóság. Hátranyomott az ágyon, szenvedélyesen megcsókolt, közben pedig vetkőzni kezdett. Kotorászott kicsit a nadrágja zsebében, sejtettem miért. Kicsit elcsodálkoztam, hogy ennyire felkészült, de azt hiszem akkor akadtam volna ki, ha nincs védelem. Bár akkor, ott túl voltam azon, hogy gondolkodjak. Harapdálta a hasamat, az oldalamat, a belsőcombomat, és azt a lágy részt, ahol a combom végződik, s csak pár penti választja el a forróságtól.

Fölém támaszkodott, a csípőm alá nyúlva magához húzott. Belém siklott, hogy mély levegőt kellett vennem, majd megcsókolt. Megharaptam az alsó ajkát, ujjaimat végig húztam a háta hibátlan, puha bőrén. Finoman végig karcoltam, számat a nyakához, majd a vállához érintettem puha csókot lehelve rá. Ám az idő előrehaladtával a körmeimet egyre mélyebben vájtam a hátába, s az ajkaim helyett inkább a fogaimat használtam. Nem szólt rám, sokkal inkább úgy tűnt, hogy élvezi a dolgot, így felbátorodtam. De a végén már nem tudtam uralni magam. A kéjben valahol félútán átbillentem az öntudatlanságba, a testem magától mozdult, az elmém kikapcsolt, de még mindig kapaszkodtam foggal körömmel a fölöttem hullámzó kemény testbe.

Azon kevés tiszta pillanataimban, mikor egy-egy hirtelen helyzetváltoztatás, vagy más impulzus a felszinre lökte az öntudatomat, szembesülnöm kellett a ténnyel, hogy nem bírok vele. Nem hittem volna, hogy eljön az idő, amikor újra megtalálom a méltó “ellenfelet”, aki fölém bír kerekedni, leigáz, maga alá gyűr, s öntudatlanságba taszítt. Kezeimet a fejem fölé szorította a csuklómnál fogva, úgy, hogy mozdulni sem bírtam, miközben az oldalamat, a felkarom belső felét harapdálta, tovább feszítve a már amúgy is túlingerelt idegszálaimat. Nem tudom nyögtem e hangosan (pedig szüleim a másik helyiségben aludtak), de a szám ki volt száradva. Zsibadtam, olyan voltam, akár egy mesterét vesztett marionett bábu, aki összecsuklik, ha magára hagyják. Megdöbbentett az erejével, amikor a derekam alá nyúlva fölemelt és az ölébe ültetett. Én csak a nyakába borultam. Körmeimet a hátába mélyesztettem. Valahol mélyen tudtam, hogy nyoma fog maradni, de nem bántam, mi több, azt akartam, hogy magán viselje a jeleimet, hogy lássák, ő az emény. Jó tigris módjára kijelöltem a területemet, és ő még élvezte is.

Megteltem vele, az illatával, az ízével, a testével, és egyik sem volt ellenemre. Az öntudatlanság hívogatott. Így már nagyon rég nem szeretkeztem. Legalább két éve. Megdöbbentett a kitartása, hogy ennyire bírja, pedig hosszú ideje nem volt nővel. Engem pedig egyik hullám a másik után temetett maga alá. Mikor kinyitottam a szemeimet, akkor is csupán homályos foltokat láttam. 

 Könyörögni kezdtem, egyszerűen nem bírtam épp ésszel tovább. Karjaim lesiklottak a hátáról, s az újabb kéjhullámban már az ágyat martam szét. Pár perccel később fogait a nyakamba mélyesztve jött utánam a pillanatokig tartó öntudatlanságba. Teste sikos volt a verítéktől. Fogalmam sem volt róla, hogy milyen pusztítást vittem végbe a hámrétegen, de talán nem serkent ki a vére. Mindezen csak akkor kezdtem el töprengeni, mikor mellém hevert és én kinyújtóztathattam elgémberedett végtagjaimat. Magához ölel. A szíve úgy döbörgött, hogy attól féltem utat tör magának a bordái között.

-Szeretlek – mormgta bele a hajamba.

Magamhoz öleltem. Testünk még mindig remegett. Nem tudtam mást mondani, mint az igazat.

-Én is szeretlek.