Búcsú éjszaka

2009 március 24. | Szerző: Joyo |

 Csak ültem az ágyamon, átkulcsoltam a térdeimet és gondolkodtam. Hihetetlennek tűnt, hogy Angel másnap este elutazik Skóciába. Hosszú két év lesz, abban biztos voltam. Hosszú idő óta nem volt köztünk semmi, de annyira összeszoktunk, hogy képtelen voltam elengedni. Ráadásul az, ahogy aznap este táncolt velem, még inkább felerősítette bennem a pánikot.

Mikor magához ölelt, finoman magához volt, éreztem a leheletét a fülemnél. Beleborzongtam az emlékbe. Éreztem a szívverését a saját mellkasomon.  Hallottam, hogy becsukódik a szobája ajtaja. Talán ez indította el bennem a lavinát, de azon kaptam magam, hogy a szobája ajtajánál állok, s mire felfogtam volna, mit teszek, már kopogtattam is.

-Szabad!

Innen nincs visszaút, gondoltam. Lassan benyitottam. Ő is az ágyon ült, kezében egy könyvvel. Ében színű haja előre omlott egyik oldalon, a vállán. Kíváncsian felnézett rám, majd elmosolyodott. Fekete pólót, és térd alatt levágott zöld-fekete kockás nadrágot viselt hálóruhaként.

-Szia Magda. Hát te? Azt hittem alszol.

-Képtelen voltam rá – vallottam be.

-Még mindig arra a szemétládára gondolsz?

-Részben – mondtam. Ameddig meg nem említette, eszembe sem jutott a volt barátom szemét viselkedése. De most már az is emésztett.

-Gyere, ülj ide – Angel megpaskolgatta maga mellett az ágyat.

-Bepakoltál már? – kérdeztem leülve. Elegyengettem a köntösömet. Eszembe jutott, hogy mást nem is viseltem. 

-Többé-kevésbé. Sosem volt az erősségem a pakolás – elmosolyodott.

A vérem felforrósodott attól a mosolytól. Kisfiús volt, még is szívdöglesztő.

-Nézd Magda. Az egy szemétláda volt. Ne emészd magad miatta.

-Sajnálom.

-Gyere, bújj ide.

Ezt nem szerettem volna kihagyni. Elfeküdt az ágyon, én pedig a mellkasára hajtottam a fejemet. Ő a hajamat simogatta. A szívem egyre hevesebben vert. Megkívántam őt. Tagadhatatlanul.

-Angel…

-Igen?

-Miért kértél fel ma este táncolni?

Egy darabig csend volt. Felnéztem rá. A mennyezetet bámulta, ujjai még mindig ütemesen fésülték a tincseimet.

-Gondoltam jólesik. Egy utolsó tánc, mielőtt elutazom.

-Sosem táncoltál még velem. Tíz éve ismerlek, de sosem táncoltunk.

-Mindent el kell egyszer kezdeni.

Felkönyököltem és lenéztem rá.

-Mindent?

A tekintete zavart lett. Úgy éreztem, minden lehetőséget meg kell ragadnom. Talán sosem tehetem meg újra. Végig simítottam az arcán.

-Most mit csinálsz? – kérdezte. Hangja kicsit rekedtessé vált.

-Mindent el kell kezdeni egyszer – mondtam csendesen.

-Igazad van – bólintott, majd finoman lehúzott magához. Ajka az enyémre tapadt, nyelve finoman hatolt be a számba, s lassú tánca kezdett az enyémmel. Magára húzott. A szíve vadul kalapált, bár a mozdulatai nyugalomról árulkodtak. Felült velem, lábaimmal körül fontam lábaimmal a derekát. Finoman harapdáltuk egymás száját.

-Leoltsam a villanyt? – kérdeztem elfúló hangon.

-Ne. Szeretnélek látni – mondta. Ujjai felkúsztak a térdemtől, egészen a combomra, fel a csípőmre. Felvonta egyik szemöldökét. – Rajtad csak köntös van?

-Igen – azt hiszem elpirultam.

-Te készültél?

-Nem. Valóban nem. Meztelenül alszom.

-Ez nagyon jól hangzik. Alszol velem ma éjjel meztelenül? – közben lassan kioldotta a köntösöm övét.

-Van egy olyan sejtésem, hogy te nem aludni szeretnél – erre főként a combomnál érzett határozott keménység vezetett rá.

-Ebben van némi igazság. Ó te jó isten – sóhajtotta miközben letolta a vállaimról a szatén köntöst. – Most már biztos, hogy nem akarok aludni.

Lehúztam róla a pólót, körmeimmel finoman végig karcoltam a kreolos bőrt, nyelvem hegyével apró köröket rajzolgattam a nyakára és a vállára.

-Akarlak – súgtam a fülébe.

Egyetlen gyors mozdulattal maga alá gyűrt, két csuklómat a fejem fölé szorította, s végig harapdálta a melleimet. Felnyögtem, de igyekeztem visszafogni magam a lakótársunk miatt. Feltérdelt, türelmetlenül letolta a nadrágját, megragadta a csípőmet és odahúzott magához.

Kemény volt és hatalmas, én pedig szembe néztem vele, ahogy nekifeszült a belsőcombomnak.

-Jézusom – nyögtem.   

-Tetszik?

-Nagyon. Olyan régen láttam. Gyere. Had érezzem újra.

Nem kellett felkészítenie, a harapdálása, a simogatása teljesen lázba hozott. Kész voltam és nedves. Ahogy centiről-centire haladt bennem előre, mély levegőt kellett vennem. Elszoktam tőle. Akkora volt, hogy nem tudtam teljesen befogadni. Legalább is elsőre. De, ahogy finoman mozogni kezdett bennem, annál könnyebben bejutott a testem legmélyebb részeibe is.

Újra harapdálni kezdte az ajkaimat, az államat és a nyakamat. Köré fontam a lábaimat, belemarkoltam hosszú, sűrű hajába.

Faltuk egymás száját, fogaink összekoccantak. A rekamé halkan nyikorgott a mozdulatainktól. A vállába nyögtem.

-Csss – mosolygott rám. – Nem akarok feltűnést kelteni.

Felkuncogtam, ami ebben a helyzetben akár vágyölő is lehetett volna. De a következő pillanatban megfordult velem. Felülre kerültem. Először lassú lovaglásba kezdtem. A csípőmet ringattam előre, hátra, finoman, jobbra, balra, köröztem. Figyeltem az arcát, ahogy átszellemül. Telt ajkai szétnyíltak, ujjai a csípőmbe mélyedtek, finoman mozgatott magán. Éreztem, hogy teljesen kitölt. Az ütemes mozgástól egyre közelebb kerültem az orgazmushoz. A bennem lévő férfiszerv is egyre keményebb lett, jelezve, hogy közel a megkönnyebbülés. Gyorsabb ütemre ösztönzött. Kezdtem elveszíteni a kontrollt, körmeim a vállába és a nyakába vájtak. Fogaimat összeszorítottam, de nem bírtam visszafogni magam. Felnyögtem, ahogy a kielégülés átsöpört rajtam, majd újra, mikor néhány perc múlva Angel is követett a vakságba. Hangja ott vízhangzott a fejemben. Lecsúsztam hozzá, arcom a hajába temette. Ő átölelt és a hátamat simogatta.

-Azt hiszem holnap le, sem tagadhatjuk, hogy volt köztünk valami – mondta rekedten.

-Ha az emeletet nem keltettük fel, akkor Andris is békésen alszik odaát – mondtam mellé fekve.

-Komolyan gondoltam, amit mondtam.

-Mit? – kérdeztem nagyot nyújtózva.

Elkapta a takarót, magunkra húzta és átölelt.

-Azt, hogy aludj velem meztelenül.

-Azt hiszem utolsó kívánságként, ezt teljesíthetem neked – mondtam, s lassan álomba szenderedtem a vállán.