Hajnal

2009 március 31. | Szerző: |

 Megriadtam hajnalban. Fogalmam sem volt, hogy mennyi az idő, de rosszat álmodtam, és a párom felébresztett. Állítólag nagyon rángatóztam, a körmeimet pedig a karjába vájtam, ahogy belé kapaszkodtam. Vele álmodtam, de ezt inkább nem részletezném.


Ő lassan visszaaludt, én viszont csak forgolódtam. Melegem volt, és valami nagyon nyugtalanított. Kezdetben még nem is sejtettem, hogy vajon mi lehet az, de ahogy visszaballagtam a mellékhelyiségből, és megpillantottam őt, ráébredtem. Kívánom. Néztem, hogyan alszik; az oldalán feküdt, a takaró félig le volt csúszva a csípőjéről, arca nyugodt volt és lágy, szőke haja alaposan összekócolódott. Lassan mögé feküdtem. Finoman csókolgattam a tarkóját, vállait, az arcát. Halkan szólongattam, de csak mormogott. Ekkor taktikát váltottam. Ujjaim lejjebb indultak a nyakától, át a mellkasán, le a hasán, majd finoman megfogtam a férfiasságát, és simogatni kezdtem. Ujjaim köré fonódtak. Álmában halkan fel-felnyögött, de még mindig nem ébredt fel.


Feltérdeltem, finoman a hátára fordítottam és a takarót lejjebb csúsztatva a számba vettem, az immár merev, forró férfiszervet. Levegő után kapkodott, hallottam, hogy nagyon közel van a csúcshoz, de még mindig nem tért magához.


Tudtam, hogy veszélyes játékot játszom, de szeretkezni akartam vele. És képtelen voltam elhinni, hogy még mindig alszik. Még lejjebb toltam a takarót, fölé helyezkedtem, s finoman, lassan magamba fogadtam őt. Ahogy befogadta őt a nedves, szoros forróság, teste megfeszült és felnyögött. Éreztem, hogy bennem is megfeszül, fejét hátravetette, én pedig mozogtam tovább. Először csak visszafogottan, nem akartam, hogy a hajnali csendbe fülsértően belenyikorogjon az ágyam.


Álmában többször felnyögött. Tudtam, hogy félig még alszik, általában kontrollálni szokta a hangját, most még is kiadta. És nagyon tetszett. Éreztem, hogy egyre keményebb és keményebb, az én testem szinte tüzelt. Önkéntelenül is szenvedélyesebb lett a mozgásom. Félig-meddig magához tért, két keze a csípőmre siklott, megmarkolta a medencémet, majd újra elengedett. Szemei csukva voltak, mélyről jövő nyögések szakadoztak fel belőle.


Egyre inkább attól féltem, elélvez, mielőtt gumit keresnék.


Elvileg, ha egy ember azt álmodja, hogy szeretkezik, akkor hamarabb jön az orgazmus, mint, mikor tudatánál van.


Lecsúsztam hozzá, megsimogattam az arcát.


-Kedvesem. Ébren vagy?   


-Igen – hangja rekedt volt.


-Csak biztos akartam benne lenni. Nem szeretném, hogy még elmenjél.


-Fel kellene öltöznöm – mondta.


-Igen. Erre gondoltam.


A fiókomból előkerestem a kívánt csomagot. Jómagam nem bírtam kibontani, évek óta nem volt rá szükségem. Ő megtette helyettem.


-Megfordulhatnánk? – kérdeztem.


-Hogy szeretnéd?


-Legyél te felül.


Átfordultunk. Jó volt kinyújtózatni a lábaimat, de hamarosan köré fontam, ahogy újra elmerült bennem, s kemény tempóba kezdett. Nagyon kemény volt, szinte fájt, ahogy ki-be járt a testemben. Körmeimet a hátába vájtam. Éreztem, hogy közeleg a kielégülés forró hulláma. Egyre mélyebben, és mélyebben karmoltam őt, felnyögött, de nem tudom, hogy fájdalmában, vagy gyönyörében. Fejét hátravetette, de én lehúztam magamhoz. Ölelni, szorítani akartam, felnyögtem, ahogy az orgazmus hulláma maga alá temetett. Legszívesebben sikoltottam volna. Magához szorított, majd mozgása újra gyors és kemény lett, úgy, ahogy ő is egyre jobban keményedett bennem. Újra és újra felnyögtem, azt sem tudtam, hogyan fogjam őt.


Nem kellett sokáig ösztönöznöm, hamarosan követett.


Teste még mindig remegett, mikor magamhoz öleltem. Simogattam a haját. Mellkasomon dübörgött a szíve. Nem tudtam eldönteni melyikünké ver szaporábban, de csak mosolyogtam rajta.


Csak néztem a szemébe, és nem éreztem mást, mint határtalan szerelmet. Nyugalmat, és bizonyosságot, hogy vele akarok lenni. Vele akarom leélni az életemet.


Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Üzenj a blogger(ek)nek!

Üzenj a kazánháznak!

Blog RSS

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!