Szakrális szerelem

2011 április 26. | Szerző: Joyo |

Emlékszem arra az éjszakára. Feledhetetlen volt, mint
minden, ami abban a csöppnyi kis garzonlakásban megtörtént velem.  Az ember visszagondolva annyi, de annyi
mindent értékelni tud, amit megélt… mind a jót, mind a rosszat. Bár ez esetben
rosszat nem igazán mondhatok.

Mindig is izgatottsággal töltött el, amíg a Déli
pályaudvartól eljutottam a végcélomig. Már a zötykölődő személyvonaton
ábrándoztam, vajon azon az éjszakán mit művelünk majd egymással, amit tovább
fűztem a metrón és később a buszon is. Amint leszállva feltekintettem az
épületre és megláttam a lakás erkélyét, és a kiszűrődő fényt, a pulzusom mindig
meglódult, és valami furcsa mosoly költözött az arcomra, amit általában a lift
tükrében vettem észre.

 Aznap éjjel is, ahogy
beléptem a bejárati ajtón, kézen fogott, és bevezetett a gyertyákkal
megvilágított szobába. A számítógép hangfalaiból Enigma szólt. Tudta, hogy mit
kell ahhoz tennie, hogy beinduljanak az ösztöneim. Felültem az íróasztalra, s
hagytam, hogy kiszolgáljon. Ahhoz nagyon értett. Kezembe adott egy pohár
vörösbort. Néztem a gyertyafényben… gyöngyözött rajta a pára, nem rég vehette
ki a hűtőszekrényből. Belekortyoltam. Testes volt, fűszeres, éreztem, ahogy
végigszáguld a torkomon, s a hűvössége ellenére is felmelegítette a bensőmet, s
lazította az altestem izomzatát.

 Miután az első
pohárral elkortyoltuk, s szinte a semmiről folytattunk társalgást… mert az
elején sosem tudtuk pontosan miként kezdjünk hozzá, belépett a lábaim közé,
kivette a kezemből a boros poharat, két keze közé fogta az arcomat, majd
odahúzva magához, határozottam megcsókolt. Éreztem szájában a kedvenc
vörösborom édeskés-fanyar ízét, s a lassan agyamig jutó alkoholtól a gátlásaim
is oldódni kezdtek.

 Hatalmas kezei az
arcomról lesiklottak a csípőmig, ahol megragadta a rajtam lévő sötét
farmeringet, s a zenében lévő hirtelen váltásra egyetlen határozott mozdulattal
kettérántotta. A lélegzetem egy pillanatra elakadt. Erőt kellett vennem
magamon, hogy újra lélegezzek. Zöldes barna szemei az enyémekbe fúródtak, s
miközben nézett kihúzta a hajamból az egyik, majd a másik távol-keleti
mintákkal díszített hajtűt. Az akkori súlyos, vastag hajtömeg leomlott a
csípőmig. Ő élvezettel fésülgette, cirógatta. Imádta a hajamat. Szerette
végigfuttatni benne az ujjait, beletemetni az arcát, beszívni az illatát. Ahogy
közelebb hajolt, hogy megtegye, forró lehelete megborzolta a fülemet, s ettől
az intim izmaim olyan mértékben rándultak össze, hogy fel kellett nyögnöm.
Beleharapott a fülcimpámba, nyelve hegyét lassan végigfuttatta rajta, s mikor
belesuttogta mennyire, kíván, újra felnyögtem.

 Lehúzta rólam az
inget, leoldotta a sötét melltartót, majd egy laza mozdulattal felnyalábolt az
asztalról, s rádobott a széles ágyra. Fölém mászott, hajamat hatalmas
legyezőként kiterítette a takarón, majd lehúzta rólam a farmernadrágot is.
Feltérdelt, hogy mindent jól lásson. Nagyon szerette megrendezni a jelenetet,
hogy a lehető legtöbbet hozza ki esztétikailag is belőlem. Ahogy rám nézett, a
múltam ellenére is egy gyönyörű, fiatal, nagyon is kívánatos nőnek éreztem
magam, s a kacérság úgy bújt elő belőlem, mintha csak erre várt volna.
Nyújtózkodtam, mint egy lusta macska, pilláimat kacéran meglebegtettem, s két
karomat hívogatóan kinyújtottam felé.

Ő lassan nekivetkőzött. Sosem sietett el semmit. Még akkor
sem, ha már fájdalmasan feszítette a vágy. Lehúzta magáról a pólót, a nadrágot,
az alsóneműt, majd fölém mászott. Finoman csókolta a szemöldökömet, az orromat,
az ajkaimat, az államat, harapdálta a fülemet és a nyakamat, tovább haladva a
felsőtestemre, kényeztetve a melleimet, apró köröket rajzolva a hasam bőrére,
hogy a hasizmaim össze-összerándultak. Lábaimat szétnyitotta, s finoman
megnyalta a egyik, majd a másik oldalon az ágyékom bőrét. A szemeim
fennakadtak, belemartam az ágyterítőbe. Minden alkalommal addig űzte ezt a
gonosz kis játékot, amíg már őrjöngeni tudtam volna a feszültségtől, s mikor
testemen keresztül vágtázott az első orgazmus, színes pontok ugráltak a szemeim
előtt, hangom, pedig betöltötte a kicsiny kis garzont! Sosem érdekelt, hogy ki
hallja, vagy kit zavar. Megéltem magam, a világba kiáltottam a gyönyörömet,
ezzel pozitív visszajelzést adva partneremnek, hogy nagyon jó úton jár, s arra
ösztönöztem vele, hogy többet és többet akarjon adni és elvenni. Én, pedig
abban a kiszolgáltatott állapotban felajánlottam neki mindent, amim csak volt.
Csak lebegtem két világ között félúton, nem éreztem a saját testem határait,
kiáradtam a világba az orgazmus pillanatában, s én, mint önálló ember és
személyiség, megszűntem létezni. Egy voltam a Mindennel. Olyan határtalan
boldogság, nyugalom, hála, erő és energia vibrált bennem egyszerre, amit nagyon
nehéz megfogalmazni bármilyen módon is.

 Ahogy érzékelni
kezdtem, hogy lassan fölém mászik, és a testembe siklik, ezzel újabb
gyönyörteli érzést adva, kezdtem újra felfogni a saját határaimat. Átöleltem
széles vállait, ujjaim alatt éreztem izmai játékát, s mikor a színes vibrálás
eltűnt a szemeim elől, már ki tudtam venni a félhomályban az arcát is.
Elképesztően jó érzés volt szex közben a szemeibe mélyedni, mintha így nem
csupán a testünk, de a lelkünk is összekapcsolódott volna.

  A kezdeti hév,
valahol lecsitult, s átvette a helyét, valami mélyebb, valami tisztább, már-már
spirituális esemény, ami ritka, de egyben hihetetlenül gyönyörű érzés.

Amikor érzed, hogy teljesen egy vagy azzal a másik
személlyel, amikor a szíved megtelik szeretettel, melegséggel, s olyan
mértékben túlcsordul, hogy könnyezni kezdesz. És ő nem ijed meg a könnyeid
látványától, hanem óvatosan lecsókolja őket.

 Éretem, hogy az újabb
orgazmus már erősen közeledik, egyre gyorsabban és gyorsabban, végül
elárasztott, forrósággal töltve meg az egész testemet. Képtelen voltam
elszakítani a tekintetemet a szemeiről. Ahogy a lelkem kiáradt, s olybá tűnt,
szétporladt a testem alatta, ő is jött velem, egyre súlyosabb és szaporább
mozdulatokkal… de ő már képtelen volt nyitva tartani a szemeit. Leírhatatlan
érzés látni, ahogy a társad arcán szétárad a gyönyör, levedli minden
tudatosságát, s egyszerűen csak Őt látod. Teljes, tiszta valójában. Semmi
álarc, amit a Világ miatt magunkra veszünk. Ott vagyunk védtelenül,
kitárulkozva a másiknak, megmutatva igazi énünket, hiszen minden egyes orgazmus
találkozás azzal a tökéletességgel, ahonnan jöttünk, s ahová mindannyian
visszavágyunk. És talán egyelőre a szex az egyetlen módja annak, hogy mindenki
megtapasztalhassa a tökéletességet. Még ha csupán egy kis ideig is.   

  Álltam kint az
erkélyen, s a következő pohár boromat kortyolgatva figyeltem a főváros fölé
kifeszített csillagos eget, s a néha fel és leszálló utasszállító repülőket.

Nagyon-nagyon ritkán mondtuk azt egymásnak, hogy szeretlek.
Mindegyik együttlét egyszeri és megismételhetetlen! De mind a ketten éreztük,
hogy amit ilyenkor megtapasztalhatunk egymással, az túllép minden földi dolgon,
és ez az utolsó, amit verbálisan ki lehetne fejezni!