Amikor a múlt szellemei felébrednek

2009 március 13. | Szerző: Joyo

 Beültünk a kocsiba.

  -Nem értem, ha tudtad, hogy inni fogsz, miért jöttél kocsival? – kérdeztem.

  -Akkor még nem sejtettem, hogy borozni fogok.

  -Ne strapáld magad, nem akarom, hogy elkapjanak a rendőrök. Inkább hívok egy taxit.

  -Ugyan már. Majd kertek alatt megyek. Szeretnélek haza vinni. Ragaszkodom hozzá.

Belementem. Tudod, a főnöknek mindig igaza van.

De nem a megfelelő irányba mentünk.

  -Hova mész. Nem erre lakom.

Ekkor leparkolt egy újépítésű lakóház parkolójában. Nem messze attól a panelsortól, ahol úgy tudtam, hogy lakik. Emlékeztem erre az épületre. Még akkortájban épült, mikor jártunk.

  -Azt mondtam, szeretnélek hazavinni.

Leállította a motort és kiszállt. Megkerülte az autót és kinyitotta nekem az ajtót.

  -Haza hoztalak – nyújtotta felém a kezét.

Én egy darabig csak pislogtam. A hormonjaim ismét felbolydultak. A szívem hevesen dübörgött a mellkasomban, szédült a fejem. Automatikusan megfogtam a kezét és hagytam, hogy kisegítsen.

  -Elköltöztél?

  -Már vagy három éve. Ez a hely nagyon tetszett. Láttam, ahogy épül. Beleszerettem. Itt akartam élni. És sikerült.

Bementünk az épületbe. Még mindig fogta a kezemet. Én pedig igyekeztem eltalálni a lépcsőfokokat.

A legfelső emeletre mentünk. Az ajtón ott szerepelt kis réztáblán a neve. Beléptünk a lakásba. Levetette a cipőjét, a kabátját, a sapkáját, majd a sálját. Én is követtem a példáját.

Ezek szerint ez már el lett döntve. Nincs apelláta. Kész tények elé lettem állítva.

Miután a másik csizmát is lerúgtam magamról, ő egyetlen szó nélkül ölbe kapott és bevitt a hálószobába. A szívem a mellkasomból a torkomba ugrott. Tudtam, hogy előbb, vagy utóbb meg fog történni. És tessék. Most itt vagyok. Csak néztem rá miközben letett a szoba közepén. Sötét volt, csak az utcáról beszűrődő fény adott némi támpontot. De mintha kicsit elbizonytalanodott volna. Vagy rajtam látta meg?

  -Kérsz esetleg valamit?

  -Némi józaneszet – akartam mondani. – Köszönöm, semmit – mondtam helyette. – Te?

Megköszörülte a torkát.

  -Oké, lehet, hogy elkapkodtam a dolgot.

  -Nem erről van szó, csak… – nem tudtam befejezni. Nem tudtam, mit mondhatnék.

  -Ha nem akarod, szólj nyugodtan, akkor valóban haza viszlek.

  -Én… a francba is. Itt vagyok. Feljöttem. Miért kell mindent előre megtervezni? Cselekedjünk spontán végre egyszer az életben.

 Úgy tűnt megfogadja a tanácsomat, mert megfogta a blézeremet és letolta a vállaimról. Az hangtalanul a szőnyegre csúszott. Levette a zakóját és a közeli székre, dobta. Elkezdte kioldani a nyakkendőjét, közben le nem vette volna rólam a szemeit. Megfogtam a kezeit, hogy álljon le, majd folytattam én. Kibújtattam a nyakkendőből. Ő közelebb lépett, két tenyerébe fogta az arcomat, majd szenvedélyesen megcsókolt. Mintha csak erre várt volna, elszabadult minden visszafojtott indulat. Elvesztettük a kontrollt. Téptük, haraptuk egymás száját, a fogaink összekoccantak igyekezetünkben, hogy minél közelebb kerüljünk egymáshoz, minél mélyebbre jussunk a másikban. Az ágy felé terelgetett, de még mindig nem engedett el. Nem tudtam eldönteni, hogy a hiány, vagy esetleg én váltom e ki belőle ezt a szenvedélyt. Vagy mind a kettő?

Sokáig nem tudtam gondolkodni. Neki ütköztem az ágynak, és a lendülettől leültem rá. Hátrébb másztam, ő, pedig a lábaim közé térdelve követett. Még mindig csókolt, én, pedig elkezdtem kioldani az ing gombjait. De olyan picik voltak, hogy elveszítettem a türelmemet. Megragadtam kétoldalt és egyetlen határozott rántással letéptem róla. Meg se rezzent, csak lerángatta magáról a szakadt ruhadarabot. Lehúzta rólam a fekete garbót, majd hanyatt nyomott az ágyterítőn. Hajamat szétterítette, s vad harapásokkal, amiktől fel kellett nyögnöm, végig kóstolta a testemet. Megfeszült a gerincem minden harapásnál, minden karcolásnál, szívásnál, hangosan felnyögtem. Ismerte a testemet, még mindig emlékezett hol kell megérinteni, hogy reagáljak. Belekapaszkodtam.  Közben kihámozott a sötét melltartóból és ismét visszanyomott.

Ujjaim végig siklottak a felsőtestén. Bőre sápadt volt, sápadtabb, mint amire emlékeztem. Mint aki nagyon hosszú ideje nem volt napon. Izmai ugyan úgy feszültek, mint évekkel korábban, nem sokat változott. Nem rongálta meg a kor. Feszes volt, bőre puha, ruganyos és meleg. Végig nyaltam a kulcscsontját, s rá kellett jönnöm, hogy nem feledtem el milyen íze van, csupán nagyon mélyre temettem magamban. Beleharaptam én is. Felnyögött, visszanyomott. Egyre türelmetlenebbé vált. A nadrágot szinte letépte rólam, a bugyimmal sem bánt másként. Két kezemet a csuklómnál fogva a fejem fölé szorította, körmeivel végig karcolta a bal combom belsejét a térdemtől felfelé, majd eltűnt a lábaim között, amitől megdobtam magam egy pillanatra. Beleharaptam a felkaromba. Egy ideig így izgatott. Annyira akartam már ezt az együttlétet, hogy pillanatok alatt eljutottam az orgazmusig. Csak lebegtem ebbe a köztes létbe, alig érzékeltem a valóságot. Csak annyit fogtam fel, hogy mocorog, sercegő, súrlódó hangok hallatszódnak, ismét mocorog, majd forró leheletét megérezte, a belsőcombomon, amitől megremegett a testem. Még mindig érzékeny voltam. Nyelve hegyével hosszú vonalat húzott a bőrömön, egyre beljebb és beljebb, míg újra meg nem dobtam magam. Ő a csípőmet markolva fogott le. Markomban gyűrögettem az ágyterítő durva anyagát, fejemet dobáltam jobbra-balra, míg ismét a csúcsra nem értem. Ekkor már végkép képtelen voltam arra, hogy felfogjam, mi történik körülöttem. De még mindig nem jött. Tudni akartam miért késlekedik, de nem volt erőm hozzá, hogy felemeljem a fejemet, se arra, hogy kinyissam a szememet. A többi érzékszervemre hagyatkozhattam. Ismét mocorgott az ágyon, fiók nyílt és csukódott, zizegés. Éreztem, hogy közeledik. Lassan fölém, támaszkodik és a csípőm alá nyúl. Kicsit én is megemelkedtem, hogy segítsek, majd egyetlen mozdulattal az ölembe fogadtam. Beleharapott a vállamba, súlyos mozdulatai az ágyba nyomtak. Kapaszkodtam a hátába, a vállába, a csípőjébe, karmolásztam, ahol értem. A csípőmet magához szorítva egyre erőteljesebb lett. Fülemen éreztem forró leheletét, ami tovább ingerelt.

  -Úr isten – nyögtem rekedten.

Teljesen betöltött, s ahogy egyre keményebb lett, ahogy szedte a levegőt, hangját hallottam a fülem mellett, tudtam, hogy hamarosan megkönnyebbül. Egyre jobban kapaszkodtam belé, mintha az életem múlt volna rajta. Nemsokára valóban jött, olyan erősen markolva a csípőmet, hogy tudtam, ott fog maradni a nyoma. Beleborzongtam a gyönyör hangjába, szemeim könnybe lábadtak, fogaimat a vállába mélyesztettem. A végén, pedig én sem éreztem mást, csupán a dübörgő szívverésünket, a szapora levegővételt, és testének súlyát.

Elalhattam, mert arra riadtam, hogy az oldalamon fekszem, és ő átölel. Fejét a lapockáim közé fúrta, karja keresztbe vetve a derekamon. Az éjjeliszekrényen álló rádiós órára néztem. Hajnali három.  Haza kell mennem. Egyszerűen nem ébredhetek itt fel. Nem kezdhetjük újra. Ez egy szép befejezés volt, de nem kötődhetek hozzá.

Óvatosan, nehogy felébresszem, kibújtam az öleléséből és kimásztam az ágyból. Megkerestem a ruháimat, és hangtalanul felöltöztem. Vicces, de az egyetlen dolog, amit nem találtam, az a bugyim volt. Se türelmem, se időm nem volt megkeresni. Még egy utolsó pillantást vetettem rá. Békésen aludt az oldalán. Rég láttam ennyire nyugodtnak. Talán csak, azért mert aludt. Reméltem, hogy azért én is hozzá tudtam tenni ehhez a nyugalomhoz.

Kiléptem az előszobába. Felvettem a csizmám és a többi ruhadarabom, majd óvatosan behúztam magam után a bejárati ajtót, és lefelé menet hívtam magamnak egy taxit. A találkozót, pedig majd csak túléljük valahogy reggel.  

Zongora dallamok

2009 március 11. | Szerző: Joyo

 

Ha az embert vendégségbe hívják egy idegen városba, általában azért megy, hogy jól érezze magát, és megnézze a látványosságokat egy helyi vezetésével. Jobb vezetőt nem is kívánhattam magamnak egy gyerekkori barátnál. Az évek jót tettek neki. Olyan volt, mintha egy modernkori Aladdin szegődött volna mellém olajzöld, rövid szövetkabátban és barna kordbársonynadrágban. Ébenszínű haja össze volt fogva és a vállait súrolta.

A Február kellemetlen meglepetéseket rejtegetett. Attól még, hogy nem volt hó, égi áldást küldhettek fentről, s ebből most is bőségesen kaptunk a nyakunkba. Szaladtunk, ahogy a lábunk bírta. Mire elértük az albérletet, ahol főiskolás éveit töltötte, már teljesen bőrig áztunk.

  -Ez hihetetlen. Egész héten sütött a nap. Miért pont ma? – hátrasimította kiszabadult nedves tincseit.

  -Semmi gond. Lehet, hogy én hoztam magammal. Otthon már akkor is esett, mikor felszálltam a vonatra.

Hiába fűtött be a cserépkályhába az indulásnál, a vizes ruháktól dideregni kezdtem.

  -Ajaj. Te fázol. Menjél, fürödj meg, addig én készítek egy gyógyteát.

  -Rendben. Tíz perc és itt vagyok.

Magamhoz vettem a törülközőmet és eltűntem a fürdőszobában. Jóérzés volt levetni a vizes ruhákat. Kicsit zavaró volt, hogy még az alsóneműm is ronggyá ázott. Váratlanul ért a nyakunkba szakadó viharos eső. A szél most is vadul rázta a zsalugátereket. Összerezzentem egy különösen erős csattanásnál.

Beléptem a kicsi fürdőkádba és lezuhanyoztam. Jó volt átmelegedni és beleburkolózni a törülközőbe, ami előzőleg a kis kályhánál volt összehajtogatva. Belenéztem a tükörbe. Ki voltam pirulva és mosolyogtam. Nem tudtam megmagyarázni, hogy miért. Ám, mikor jobban figyelni kezdtem, zongoradallamok szűrődtek át az ajtón. A szívem hevesebben kezdett el verni. Mindig is szerettem, ha zenél, de eddig csak gitárral a kezében láttam.

A magam köré csavart törülközőben elindultam a hálószoba felé, hogy felöltözzek. Ahogy elhaladtam a hall mellett, benézhettem a résnyire nyitott ajtón. Ott ült a hatalmas zongoránál, bordó felgyűrt ujjú pulóverben, arca előtt néhány kósza tincs hullámzott, arca átszellemült volt. Beléptem hozzá. Csak későn ébredtem rá, hogy még mindig törülközőben vagyok. Először zavarba jöttem. De később ráébredtem, hogy felesleges. Korábban már lefeküdtünk egymással. Nincs miért szégyenkeznem. Felnézett rám. Elmosolyodott. Sötét szemei még mindig homályosak voltak, mint aki a zene ritmusára meditál.

  -Gyors voltál. Itt a teád – mutatott a zongorán gőzölgő bögrére.

  -Köszönöm.

Belekortyoltam a gyógyteába. Kamilla volt. Mélyet sóhajtottam.

  -Nem is sejtettem, hogy tudsz zongorán játszani.

  -Én sem tudtam, amíg ide nem jöttem. Aztán itt pihent ez a rozoga zongora, és azért kiáltozott, hogy valaki játsszon rajta. Behangoltam és felfedezőútra indultam.

Mélyet sóhajtva néztem újra végig rajta. Ujjaimat átmelengette a bögre, a testemet pedig az ő látványa, ahogy hosszú ujjai az elefántcsont színű billentyűkön jártak. Emlékeztem, hogy miként húzta végig ugyan azokat az ujjakat a bordáimon. Beleremegtem a gondolatba.

Rátámaszkodtam a zongorára és hallgattam a játékát.

  -Ennyire fázol?

A hangjára kiestem a ritmusból és újra kinyitottam a szemeimet. Abba hagyta a játékot.

  -Nem. Miért?

  -Tiszta libabőr vagy – mutatott a karom felé.

  -Én… khöm… csak tetszik, ahogy játszol. Ilyen hatással van rám.

  -Értem. Nem akarsz felöltözni? – kérdezte.

  -De. Megyek is.

Elindultam a hálószoba felé.

  -Várj. Magda.

Megálltam az összekötőajtónál, ami a hallból a hálóba vezetett. Hátranéztem.

Ő felállt a zongorától és tétován fél kézzel nekitámaszkodott.

  -Igen?

  -Hát…

Közelebb mentem hozzá.

  -Kérsz valamit a szobából? – kérdeztem.

  -Nem. Vagy is igen. Vagy is nem. A francba. Gyere ide.

Elkapta a kezemet és odahúzott magához. A csók vadnak és szenvedélyesnek indult, de fokozatosan ellágyult. A testünk összesimult. Finoman leoldotta rólam a törülközőt és nekidöntött a zongorának. Zűrzavaros akkordok szakadtak fel az öreg hangszerből, kicsit össze is rezzentünk tőle. Összemosolyogtunk.

  -Bocsánat. Elmértem – mondta.

  -Semmi baj. Most mi legyen?

Nem válaszolt. A térdeim alá nyúlva felültetett a zongora tetejére, és a lábaim közé lépett. A szánk újra összeforrt, nyelvünk érzéki csatát vívott, míg a pulóvert lehúztam róla. Semmi mást nem viselt alatta, csupán a feszes, kreolos bőrét. Körmeimmel finoman végig karcoltam a hátát és a vállát, lábaimmal körülfontam a derekát. Fogaival az államat és a nyakamat karcolgatta, nyelvével simogatta a bőrömet. Hiába ért hozzám érzékien, az intim izmaim vadul ugráltak. Világ életemben a vad szeretkezést részesítettem előnybe, de ez a fojtott érzékiség, kezdett túlfeszíteni, s félő volt, hogy túl korán elpattanok. Két tenyere a combjaim külső felén barangoltak, felfelé, a derekamon, a gerincem mentén, újra lefelé, majd a vállaimat megfogva, finoman hanyatt döntött. Gerincem ívbe feszült, mikor a mellbimbóimat kényeztette, lejjebb és lejjebb haladva. Harapdálta az oldalamat, körbenyalta a köldökömet, a csípőcsontomat, a combhajlatomat. Forró lehelete borzongatott a legintimebb pontjaimon, míg nyelve hegye végre megtalálta a lényeget. Felnyögtem, körmeimmel a sötétbarna kopottas lakkozást koptattam.

  -Ó, Jézusom – nyögtem.

Lassan, érzékien csábítgatott. Ujjai belemartak a combomba, közelebb húzott magához, mint aki nem bír betelni velem.

Talán a zene andalító ritmusa, ami még mindig a fülembe csengett, vagy a helyzet, amiben voltam, vagy az a fojtott érzékiség, ahogyan hozzám közeledett, de az orgazmus hamar utolért. Felsikoltottam, testem görcsösen összerándult, elkaptam a kezét, s körmeimet belevájtam a bőrébe.

  -Jesszus, ez fáj.

  -Ne… ne haragudj – pihegtem. – Csak…

  -Csss – felállt, a derekam alá nyúlt és finoman magához húzott. Száját újra a számra tapasztotta. Rám mosolygott, míg óvatosan kibontotta a hajamat, s leengedve szétterítette a hátamon. A tagjaim még mindig remegtek az átélt gyönyörtől, de kezem-lábam köré fontam. Ő leemelt a zongoráról és bevitt a hálószobába. Óvatosan letett az ágyra és fölém támaszkodott.

  -Kívánlak. Vágyom rád – mondta csendesen. – Reméltem, hogy ma, mikor végre kettesben leszünk, újra megtörténik. És most itt vagy.

  -Csss – ujjamat a szájára tettem, majd belesimítottam a hajába, s óvatosan kibontottam a copfját. A haja szétterült a vállán, egy része előre omlott, s én gyönyörködve fésülgettem az ujjaimmal.

Tovább mosolygott, majd feltérdelt és kioldotta a nadrágját és ő is teljesen levetkőzött.

  -Gyönyörű vagy – mondta, miközben ismét fölém támaszkodott.

  -Köszönöm. Te is nagyon kellemes látványt nyújtasz.

Ujjaimat a tarkójára csúsztattam és lehúztam magamhoz, hogy újra megcsókolhassam. Férfiassága kemény volt és merev, alig vártuk, hogy egyesüljön a testünk. Hozzám dörgölőzött. Éreztem a forróságát, amint a vér lüktet benne. Próbáltam úgy helyezkedni, hogy ne legyen más választása, mint belém merülni, de ő mindig kikerült. Először nem értettem, de mikor megláttam a széles mosolyát, összevontam a szemöldököm.

  -Miért húzod a dolgot?

  -Csak játszom – mondta, majd a figyelmetlenségemet kihasználva, keményen belém hatolt. Felsikoltottam a gyönyörtől és a pillanatnyi fájdalomtól. Hatalmas volt és kemény, nagyobb volt, mint amire emlékeztem. Belemartam a hátába, és nem érdekelt, hogy fáj e neki, vagy nem. Körmeimet a fogaim követték. Ő is felnyögött, a mozdulatai egyre határozottabbak lettek. Gerincem ívbe feszült, belemarkoltam a hajába. Fogait a nyakamba mélyesztette. Egy pillanatra attól féltem, hogy kiharap egy darabot belőlem.

  -Ó, Jézusom! Édes Jézusom!

A lökések tökéletesek voltak, érzékszerveim kiéleződtek, az egész testem egyetlen lüktető idegvégződés volt, a következő pillanatban pedig felsikoltottam a gyönyörtől.

Örültem, hogy teljesen egyedül vagyunk. Kieresztettem a hangomat, körmeim véres csíkokat szántottak a hátába. Intimizmaimat ritmikusan összeszorítottam körülötte. Minden szorításnal összerándult.

  -Istenem. Mi… mit művelsz? – homlokát a vállamnak támasztotta.

  -Tetszik?

  -Nagyon – nyögte. – De vigyázz, mert ha így folytatod, nem bírom már sokáig.

  -Nem baj. Majd újra kezdjük – kuncogtam halkan.

Mozdulatai gyorsabbak és erőteljesebbek lettek, fejét hátra vetette. Nem csuktam be a szemeimet. Látni akartam, amint elmegy. Nincs szebb látvány, mint egy férfi arca, mikor kéjben úszik.

Szorítottam rajta még egy utolsót, ezzel megadva a végső lökést, pedig nagyon küzdött. Fogait összeszorítva újra hátravetette a fejét.

Arca fokozatosan lágyult el. Szemeit résnyire nyitotta. Olyan védtelennek tűnt, hogy felébredtek bennem a védelmező ösztönök. Lehúztam magamhoz és átölelve a haját, simogattam.

  -Jól vagy? – kérdeztem csendesen.  

  -Persze – mormogta a hajamba. – Tetszett, amit tettél. Ilyet még nem éreztem.    

Halkan felnevettem.

  -Ennek örülök.

  -Adj tíz percet, és újra megmutathatod ezt a kis trükköt.    

         

A szauna

2009 március 10. | Szerző: Joyo

 Csak egy ötlet volt a szauna, nem hittem volna, hogy átlépek egy határvonalat. Azt a bizonyos határvonalat a barátság és a már nem egészen barátság között. Csak ültünk a háromszemélyes infra szaunában, mind a ketten a falhoz húzódva. Mivel vonzódtunk a másikhoz, várható volt, hogy tovább lépünk. A biztonság kedvéért alaposan becsavarodtunk a magunk hatalmas törülközőjébe. De talán a negyven fok meleg, vagy a mellettem párolgó illóolaj hevített fel, de átszakadt a gát.

  -Miért nézel így rám?

  -Hogyan? – kérdeztem. Magam sem tudtam, mi tükröződik az arcomon. Állatias vágy? Talán.

  -Sejtem mire gondolsz, de talán nem kellene.

Kényelmetlenül fészkelődött.

  -Igen. Valóban nem kellene.

Közelebb húzódtam. Mélyet sóhajtott.

  -Sokat gondolkodtam. És annyiszor képzeltem hasonló helyzetet.

  -Milyennek képzelted? – kérdeztem.

  -Mindig másnak. De mindig meztelen voltál – mosollyal próbálta leplezni a zavarát.

A vérem egyre jobban felforrósodott. Mindez nem a szaunában növő hőmérsékletnek volt köszönhető. Lassan felálltam. A teste megfeszült. Kék szemei kitágultak, ahogy leengedtem testemről a törülközőt.

Nem tudtam másra gondolni, csak arra, hogy végre keféljek. Olyan rég volt. Akartam, kívántam, és most itt ült egy potenciális partner velem szemben, kitágult pupillákkal. Ujjait idegesen összefonta.

  -Érints meg.

Olyan hirtelen mozdult, hogy egy pillanatra elvesztettem az egyensúlyomat. Ujjait a csípőmbe mélyesztette, behúzott a lábai közé. Felnyögtem, mikor száját megéreztem a hasamon. Nyelve hegyével apró köröket rajzolgatott a bőrömre. Hátrahajtottam a fejemet, ujjaim a hajába fésültek, s mikor az ajkai körülzárták a mellbimbómat, belemarkoltam.

  -Úr isten! – nyögtem.

  -Tetszik?

  -Nagyon.

  -Helyes.

Ezzel az ölébe vont, s én határozottan érzékeltem mennyire merev. Teljes testemben hozzá simultam. Ott markolt, ahol ért, felszisszentem, ugyan akkor a fájdalom fokozta a vágyamat.

  -Akarlak. Most rögtön.

  -Várj még egy kicsit – mosolyogtam, majd kimásztam az öléből és letérdeltem elé.

  -Mire készülsz?

A teste megfeszült, de nagyon is jól tudta, hogy mit szándékozok tenni. Széthajtogattam a kék fürdőlepedőt. Nem csalódtam. Két kezemet felcsúsztattam térdétől az ágyékáig. Ujjaimat a nyelvem hegye követte. Fogaimmal karcoltam a bőrét. Össze-összerándult, halkan nyögdécselt, s mikor finoman a számba vettem, háta ívbe feszült, akár a túlajzott íj. Hol finomabb, máskor erősebb ritmust diktálva kényeztettem őt, s vele magamat is, míg már nem bírta tovább, elkapta a vállaimat, és elrántott magától.

  -Megfulladok itt bent. Folytassuk másutt – mondta.

Felállt, maga után húzva óvatosan kinézett a szaunából nem e jön valaki, majd átléptünk a pihenőszobába, és betolta az ajtót.

A földre lökött, rám vetette magát, s derekam alá nyúlva sürgetően magára húzott.

  -Ó, istenem – nyögte, arcát a nyakamba temetve.

A szőnyeg felhorzsolta a hátamat, de nem érdekelt. Csak arra bírtam gondolni, hogy végre bennem van, teljesen kitölt, súlyát érzem a testemen. Lábaimat a dereka köré fontam, belemarkoltam a hajába, és elhúztam a fejét a nyakamtól, hogy a szemébe nézhessek.

  -Így képzelted? – kérdeztem mosolyogva.

  -A valóság sokkal jobb – nyögte.

  -Kérlek, kérlek, harapj meg.

Nem kellett kérlelni. Finoman végig nyalta a vállamat és a nyakamat, majd a fogait a húsomba mélyesztette. Gyönyörömben felnyögtem. Reméltem, hogy nem hallatszik ki a recepciós pulthoz. De minél gyorsabban mozgott, annál inkább elfelejtettem mitől féltem. Ekkor lemászott rólam, felült, hátát a falnak támasztotta és az ölébe vont. Lassú lovaglásba kezdtem, karjaimat a nyaka köré fontam, fejem hátravetettem, míg ő a melleimet kényeztette. Az ütem egyre gyorsabb és gyorsabb lett, a színes karikák vad tánca kezdtek a szemeim előtt, míg átsöpört rajtam az orgazmus őrült hulláma.

  -Ó, Jézusom! – nyögtem. – Gyere. Gyere te is. Kérlek. Gyere.

Egyre keményebb és keményebb lett. Ujjai belemélyedtek a csípőmbe, ahogy átvette a vezetést, és ő mozgatott. Ettől az ingerléstől olyan közel kerültem a következő orgazmushoz, hogy a vállába kellett harapnom. Ő felnyögött. Nem tudtam, hogy a fájdalomtól, vagy a gyönyörtől, de a következő pillanatban elélvezett.

Percekkel később még mindig a fal tövében ültünk. Én mellette, fél kézzel átölelt, lábaimat az ölébe vonta és simogatta.

  -Még mindig nem tudom, hogy jó ötlet volt e – mondtam.

  -Én sem. De megtörtént. Szerintem jó volt.

Kuncogni kezdtem.

  -Igen. Szerintem is. De meg kell ezt egyáltalán beszélnünk? – kérdeztem.

  -Szerintem nem.

  -Oh. Van még fél óránk. Le tudunk zuhanyozni – néztem a falon lévő órára.

  -Még fél óra? – követte a tekintetemet. – Helyes – ezzel a hátamra fordított és fölém támaszkodott.

Akkor, ott, egy életre megszerettem az infra szaunát.     

Vacsora után

2009 március 10. | Szerző: Joyo

 A tekintetétől nagyot nyeltem. Még sosem éreztem magam a vad szerepében, most még is olyan voltam, akár egy ijedt kisnyúl, akire a ragadozó szemet vetett, s most sarokba szorította. Valóban sarokba voltam szorítva.

Megragadta a vállaimat, s a fal felé fordított egy határozott mozdulattal, mohón a hátamhoz simult. Két tenyeremmel meg kellett tartanom magam, körmeim belevájtak a tapétába, mikor fogait megéreztem a tarkómon. Felnyögtem. Két keze végigszántotta a derekamat, csípőmet, megmarkolta a medencecsontomat és odahúzott magához. Ágyéka nekem nyomódott, s megérezhettem, hogy acélosan kemény lett.

Megragadta a garbóm alját és lehúzta rólam, majd türelmetlenül a szoknyám gombjainak esett. Halkan káromkodva bajlódott velük. Túl picik voltak.

  -Várj, segítek – mondtam. Nevetni akartam, ahogy megfordultam, de a tekintetétől, és ahogy visszanyomott a falnak, összeakadt a nyelvem.

  -Nem! – majd egyetlen rántással letépte a gombokat, s kis híján a szoknyát is. A harisnyámat sem kímélte, beleremegtem az anyag hasadásának hangjába. A bugyim is hasonlóan járt, a legtöbb ruhám rongyként hevert körülöttem, én még is égtem a vágytól, de nem fordultam meg. Nem is tudtam volna, teste és a fal közé szorultam.

Lehúzta magáról a ruhákat. Beleborzongtam, ahogy fokozatosan megéreztem a bőrét. Egy újabb határozott mozdulattal maga felé fordított, de még mindig a falnak döntve tartott. Egyik kezével a fejem fölé szorította két csuklómat, a másikkal benyúlt a lábaim közé. Megbicsaklott a térdem, de szorosan tartott.

Zihálni kezdtem, ő pedig még mindig ugyan olyan elszánt, birtokló tekintettel nézett. Mikor átsöpört rajtam az első orgazmus hulláma, a térdeim remegtek. Nem tudtam fókuszálni, így, inkább lehunytam a szemeimet. Ő elengedte a csuklóimat, két karom a testem mellé hanyatlott, az elgyengült lábaim miatt pedig lassan csúszni kezdtem a szőnyeg felé.

A térdeim alá nyúlt és a karjaiba emelt, majd elindult velem az ágyhoz.  Óvatosan lefektetett rá, majd fölém mászott. Végig simított az arcomon.

  -Nézz rám.

Nagyon távolról úszott felém a hangja. Talán másodszorra sikerült kinyitnom a szemeimet, de még akkor is nehezen fókuszáltam rá az arcára a félhomályban.

  -Nézz rám – kérte újra. Mikor megbizonyosodott róla, hogy valóban érzékelem őt, lassan bemászott a lábaim közé és belém siklott. – Az enyém vagy. Hozzám tartozol. Újra.

Nem tudtam megszólalni, igazából gondolkodni sem. De nem is akartam. Abban a pillanatban bármivel egyetértettem volna. Egyszerűen magával ragadott az érzés, hogy ismét betölti a testemet, magamon érzem a súlyát, elmerülök a zöld szemekben.

  -Hallod?

  -Igen – nyögtem rekedten.

A mozdulatai gyorsabb ritmust vettek fel, a hajamba markolva hátrahúzta a fejemet, így a nyakam szabad prédává vált, ő pedig a helyzetet kihasználva lecsapott rá.

Ismét felnyögtem, szemeim lecsukódtak, körmeim belevájtak a hátába. Nem érdekelt, ha nyomot hagyok, az sem, hogyha fáj. Valahol le kellett vezetnem a feszültséget, ami nőttön nőtt a testemben egészen a robbanásig. Egy röpke pillanatig vak voltam és süket, csak a testem rázkódott bele az újabb orgazmusba, majd a vihar lecsendesedésével körmeim szorítása is lazult. Háta síkos volt a verítéktől, mozdulatainak ritmusa egyre erőteljesebb, lélegzetvételei szaggatottak. Egyre erősebben a hajamba markolt, s ahogy elérkezett a csúcsponthoz, vele együtt nyögtem fel.

Szösszenet az irodából

2009 március 10. | Szerző: Joyo

 Amint az iratszekrényhez léptem, felállt az íróasztalától és kinézett az előtérbe.

  -Erzsi, kérlek, ne kapcsolj be semmilyen hívást, és ne engedj be senkit. Megbeszélésem lesz – mondta, majd becsukta az ajtót. Azt hittem először, hogy rosszul hallom, de, mintha a kulcs is fordult volna a zárban. Felnéztem az iratok fölül.

  -Kimenjek én is? – kérdeztem.

  -Miért?

  -Azt mondtad Erzsinek, hogy megbeszélésed lesz. Én sem akarok zavarni.

Felálltam, kezemben a keresett mappával.

  -Veled van megbeszélni valóm – mondta és megköszörülve a torkát, elindult felém.

Kicsit összeszorult a gyomrom.

  -Valami rosszat csináltam?

  -Mondhatjuk úgy is – kicsit lazított a nyakkendőjén. – Nagy fejfájást okozol nekem Magda.

  -Miért? Úgy érzem, hogy jól végzem a munkámat.

  -Azt igen – levette a szemüvegét és az íróasztalára tette. Kivette a kezemből a mappát, és az asztalomra dobta. Megriasztott a tekintetével. Zöld szemeiben valami olyan érzelem csillogott, amit képtelen voltam azonosítani. Ő pedig csak közeledett és közeledett. Halk sikoly szakadt fel belőlem, mikor megragadta a tarkómat és odarántott magához. Ajka az enyémre tapadt, szenvedélyesen, és kíméletlenül utat tört magának. Elvette, amit akart, én pedig képtelen voltam ellenállni. Ujjai belevájtak a csípőmbe, ahogy megfogott és felültetett a legközelebbi íróasztalra. A nyakába kapaszkodtam. Nem akartam gondolkodni, csak haraptam a száját, körmeimet belemélyesztettem az ingen keresztül a bőrébe. Le akartam szabni róla, harapni, karmolni, ahol érem, véres nyomokat szántva a hátába.

Ujjai a térdemtől birtoklóan elindultak a combomon, megragadta a bugyimat, és lehúzta rólam. Pillanatokkal később ugyan azok az ujjak már a legforróbb és legintimebb pontomat ingerelték. Sok mindent nem kellett tennie, akkor felforrósodtam, mikor az asztalra lökött. Hamar eljutottam a csúcsra, szája elnyelte a sikolyaimat. Nem akarta, hogy feltűnést keltsünk.  Ő jelen pillanatban „megbeszél” velem valamit.

Míg az orgazmustól pilledten pislogtam, fél kézzel megtartott, kioldotta a nadrágját. Harcra kész volt, merev és forró. Érezni akartam magamban. Azt akartam, hogy teljesen kitöltsön. Megragadta a csípőmet, közelebb rántott. A lendülettől hanyatt borultam az asztalon. Feljebb tűrte a szoknyámat, a térdhajlatom a vállain volt. Könnyedén csusszant belém. Ahogy centiről-centire nyomult előre fel kellett nyögnöm, ám a tenyerét hamar a számra tapasztva találtam.

  -Csss – csitított. Miután biztos volt benne, hogy tudok uralkodni magamon, keze lejjebb siklott és kigombolta a blúzomat, hogy a melleimhez férjen. Markolta, dörzsölgette őket a melltartó anyagán keresztül.

  -Úr isten! – nyögtem. – Ne hagyd abba.

  -Nem állt szándékomban. Még csak most melegszem bele.

Megragadta a tarkómat és felültetett, hogy újra a számhoz férjen. Ugyan olyan vadul csókolt, mint ahogy bennem mozgott. Lábaimat és a karjaimat köréje fontam. Nem bírtam betelni vele.

  -Ó, istenem! – nyögtem a vállába. – Igen, igen, igen. Még!

A hajamba markolt, hátrarántotta a fejemet, és harapdálni kezdte a nyakamat. Újra nyögnöm kellett.

  -Fogd be, az ég áldjon meg, mert én sem bírom magam visszafogni – mormogta a nyakamba.

  -Csak ne hagyd abba.

Ekkor elengedett, kihúzta magát belőlem, majd felrántott az asztalról. Finoman, de határozottan a padlóra nyomott. A szőnyeg puha volt, ő viszont még mindig kő kemény, ahogy bemászott a lábaim közé és újra elmerült bennem. Beleharaptam a vállába, hogy elnyomjam a nyögéseket. A fejem ide-oda rángott a szőnyegen, megragadtam a nyakkendőjét, és annál fogva húztam le magamhoz, hogy újra megcsókoljam.

Az orgazmus közeledett. Egyre magasabbra, és magasabbra repültem, míg már nem láttam mást, csak ugráló színes karikákat, a szájába sikoltottam a gyönyörömet. A következőkben már csak arra emlékeztem, hogy ő is követ, pillanatokig súroltam a következő orgazmus határát, ahogy ritmikusan megkeményedett bennem.

Ernyedten lihegett rajtam, teljes súlyával a padlóhoz nyomva, de nem zavart. Szívverése vad ritmust pergetett a mellkasomon.

  -Azt hiszem, hogy ez egy érdekes megbeszélés volt – mondtam az arcát simogatva.

Elmosolyodott.

  -Ne haragudj, de már nem bírtam magammal – mondta. Homlokát az enyémnek támasztotta. – Nem akartalak lerohanni.

  -Nem hiszem. Nekem úgy tűnt, hogy előre megtervezett volt.

  -Van benne valami – bólintott. – Teljesen összenyomlak.

  -Nem zavar.

  -De engem igen.

Lassan lemászott rólam.

  -Jobb, ha visszarázódunk a munkába. A végén még gyanút fognak – mondta, és a nadrágja után nyúlt.

Azt hiszem látta rajtam, hogy zavarban vagyok, mert elmosolyodott, miközben megkötötte a nyakkendőjét.

  -Ne izgulj. Este egy vacsora?

Hajamat a fülem mögé tűrve felmosolyogtam rá. – Rendben.